Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
306 S TR ASSENREITER ERZSÉBET Kéthly — Ries — Szeder frakció is működik, s rajtuk kívül még más csoportosulások is léteznek. Szakasits nem élvezi az Angol Munkáspárt bizalmát, amely szintén azt vallja: jobb lenne, ha nem ő vezetné a pártot. A tagság — bizonygatta — a Peyer—Györki frakció mellett áll; a vidéki megyék közül Hajdú-Bihar, Veszprém, Baranya szintén őket támogatja, a fővárosban pl. az V. kerületi tagság 80%-a mellettük áll. Informálta Farkast arról is, hogy december második hetében memorandumot nyújtanak át a pártvezetőségnek, amivel el akarják érni, hogy a kongresszuson változás következzen be, új vezetőség kerüljön az élre. A következő személyek jöhetnének számításba: Peyer, Györki, Szeder, Ries, Kéthly, esetleg Bán és Marosán.16 Farkas kommentár nélkül tudomásul vette Györki tájékoztatóját. A találkozóból a frakció számos politikai tévedésére lehet következtetni. Találóan jegyezte meg Szakasits és Böhm később: nemcsak naivnak, de butának is kellett lenniök, ha azt feltételezték, hogy 1. az MKP nem lát át terveiken; 2. az MKP vezetői jobban hisznek a „bolsifaló Peyernek", mint Szakasitsnak; 3. a felvázolt politikai platform, a Peyer—Szakasits ellentét elfeledteti a kommunistákkal az elmúlt negyedszázadot, sőt a felszabadulás óta eltelt hónapok politikai eseményeit, Peyer szerepléseit, beszédeit, tetteit is.17 Peyerék taktikázgatása az MKP-val nem vezetett a várt eredményre, sőt az egész akció ellenük fordult. A találkozóról — Schiffer Pál szavaival — az MKP „szinte huszonnégy órán belül" értesítette az SZDP vezetőit,18 akik éppen ezért kellő időben és súllyal tudtak felkészülni az akció fogadására. Az információ hozzásegítette az SZDP baloldalát az ellentámadás alapos előkészítéséhez, így Peyert a kommunisták Györki fogadásával nemhogy szalonképessé tették — mint ahogyan ezt többen állítják1 9 —, hanem éppen ellenkezőleg: lelepleződött kétkulacsossága, és ez lehetetlenné tette őt és csoportját. Az „óriási felháborodást" a mozgalomban nem az váltotta ki, hogy az MKP-ban fogadták őt — bár sokaknak ez sem tetszett —, hanem az, hogy Peyer Györkin keresztül még az általa annyira támadott és ellenzett kommunistákkal is tárgyalt, csak azért, hogy baloldal-ellenes akciójának hátterét biztosítsa. Ezt a „tárgyalási" momentumot a baloldaliak viszont később döntő érvként tudták felhasználni Peyerék ellen, mert ez a lépésük még elvbarátaik, követőik szemében is súlyos politikai hibának, sőt árulásnak minősült; a politikai harc olyan eszközének, amely az SZDP-ben súlyos elítélés alá esett. Az említett Györki — Farkas találkozó egyébként csak egyik mozzanata volt egy jól átgondolt és alaposan előkészített tervnek. A pártellenes támadás manőverei közül — mint azt a későbbiek mutatták — ez volt az egyik legnagyobb melléfogás és taktikai ballépés. Negatív következményeit azzal igyekeztek csökkenteni, kisebbíteni, 16 Pl Archívum, 283. f. 10. cs. 38. őe. 17 Uo. 283. f. 2. cs. 3. őe. 18 Uo.; Schiffer Pál és Vágvölgyi Tibor szóbeli közlése. 19 Marosán György: Az úton végig kell menni. Magvető Kiadó, 1972. 246—247.; Varga F. János: A Magyar Radikális Párt és az 1947-es választások. Történelmi Szemle, 1981. 2. sz. 241.
