Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
A PEYER-FRAKCIÓ 1946 -47 FORDULÓJÁN 307 hogy kezdetben tagadták magát a találkozót, majd az egész ügyet kommunista manőverként állították be. Ez azonban mit sem változtatott azon, hogy elszámították magukat. A titkos találkozó bumerángnak bizonyult: nem Szakasitsékat, hanem őket találta el. December 4-én Peyerék bizonyára nem gondoltak másra, mint arra, hogy a jól előkészített tervekben ez a találkozó miként járul majd hozzá Szakasitsék lejáratásához, megbuktatásához, az akció sikeréhez. A frakció színre lép Az 1946 végi események jelezték a csoport lázas készülődését. November utolsó napjaiban a memorandum nyomdába került, hogy sokezer példányban megjelentessék,2 0 a december 2-i frakció megbeszélést a december 4-i Györki — Farkas találkozó követte. A memorandum átadásával mégis vártak, feltehetően azért, mert a kongresszussal kapcsolatban a pártvezetőség még nem döntött. A tervek és a program megvitatását és véglegesítését hátráltatta Morgan Philips magyarországi látogatása, ami miatt egy héttel kitolódott a munka megindítása.2 1 A kongresszus előkészítésének és lebonyolításának menetrendjét Szakasits Árpád a pártvezetőség december 5-i ülésén ismertette. Bejelentette, hogy az országos tanácskozást 1947. január 31 — február 3-án tartják meg, s Kisházi Ödön nyitja meg. A „küldöttek felszólalási lehetőségét minél szélesebb körben" biztosítani kívánják — közölte —, „különösen vidéknek. A napirend összeállítása azt a célt szolgálja, hogy minél kevesebb időt vegyen igénybe a jelentés". A tervek szerint a jelentősebb osztályok vezetői korreferátumokat tartanak, „nemcsak azért, hogy az adott területet minél jobban megvilágítsák, hanem azért is, hogy a vitát helyes irányba befolyásolják". A november 27-i osztályvezetői megbeszélés döntése szerint—jelentette be — a párt politikai irányvonalát meghatározó választmányi ülést december 20—21-én tartják. Ezután megvitatták és elfogadták a választmányi küldetési jogot módosító javaslatokat. A baloldaliak, számítva a választmányon kialakuló nagy vitára, arra törekedtek, hogy a küldöttek között a párt régi tagjai mellett — akik közül több Peyer híve volt — megfelelő számban képviselve legyenek a fiatalabb, radikális tagok is. A küldöttválasztás tehát politikai kérdéssé vált, különösen mert kiszivárgott: a frakciósok nagy reményeket fűznek a vidéki küldöttekhez. A december 5-i vezetőségi ülésen a Vidéki Titkárság (Szurdi István), a Pestkörnyéki Titkárság (Pavlovszky Ferenc) és a Fővárosi Titkárság (Vágvölgyi Tibor) javaslatára módosították a szervezeti szabályzat 64. és 65. §-át, amely a küldetési joggal foglalkozott. Az 1946. augusztus 1-én végrehajtott stabilizáció „forintszűkét is jelentett" — állapította meg a Vidéki Titkárság előterjesztése; — sokan, különösen a vidéki tagok közül, „képtelenek voltak tagdíjat fizetni", ezért 20 Pl Archívum, 283. f. 2. cs. 3. őe. 21 Uo. 283. f. 4. cs. 44. őe.
