Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
A PEYER-FRAKCIÓ 1946 -47 FORDULÓJÁN 305 1946 novemberében Peyer hozzálátott pártellenes akciója kivitelezéséhez. Mint arról Schoenfeldnek beszámolt, a Kossuth Népét, amelyben — állítása szerint — a kisebbségi érdekeltség az övé, napilappá alakítja át, s fokozza „a nem kommunista elemek közötti propagandát". Abban bízott, hogy ez a lépés válságot idéz elő a Szociáldemokrata Pártban. A követ jelentésében ismertette, hogy Peyer „türelmesen várakozik, amíg lehetséges lesz, hogy megdöntse Szakasitsot és követőit, akikről megvetéssel nyilatkozott, mert jobban érdekli őket személyes jólétük, mint az országé".14 A tények mégis azt mutatták, hogy Peyer egyre türelmetlenebbül készült a fellépésre. Figyelemmel kísérte az együttműködés zavarait, az országban, a nemzetközi nagypolitikában zajló eseményeket, s ezekből arra következtetett, hogy számára a kedvező helyzet közeleg. Kombinációiban mindig is első helyen álltak az antikommunista jelenségek, amelyeket felnagyított, de nem alaptalanul saját esélyeit növelőknek tartott. A szociáldemokraták és a kommunisták viszonya feszült — számolt be novemberben az amerikai követnek —, mert „a munkások között széles körű elégedetlenség van a kommunista párt iránt".16 Az SZDP vezetősége 1946 novemberében határozott a soron következő XXXV. kongresszus összehívásáról. Peyer — ennek tudatában — igyekezett akció-tervét igen körültekintően és minden oldalról bebiztosítva előkészíteni nemcsak a barátok, a politikai szövetségesek, hanem a politikai ellenfél, az MKP vonatkozásában is. Itt azt akarták elérni, hogy az SZDP baloldala elleni támadása esetén az MKP semleges magatartást tanúsítson. Egy, a frakcióhoz közelálló és a kommunistákkal is kapcsolatot tartó személy közvetítésével Györki Imre, a frakció második embere december 4-én felkereste Farkas Mihályt, az MKP főtitkárhelyettesét. A négyszemközti megbeszélésen Györki tájékoztatta a kommunista vezetőt az SZDP — szerinte — bomlási folyamatát tükröző állapotokról, továbbá saját terveikről, politikai törekvéseikről. Igyekezett meggyőzni Farkast arról, hogy „a Peyer-Györkifrakció nem akarja megbontani a munkásegységet és nincs szándékában kommunistaellenes politikát folytatni". Ha ők kerülnének az élre, állította, a két párt viszonya „bensőségesebbé és őszintébbé alakulna". Külpolitikai orientációként a Nyugattól és a Kelettől való függetlenség eszméjét hirdette, a Szovjetunió iránti barátságra építve. Belpolitikai programjuk középpontjába a reakció elleni harcot állítanák, s az FKP ellen is erélyesebben küzdenének, „mint azt jelenleg az SZDP teszi" — mondotta. Igyekezett elhitetni, hogy a jelenlegi pártvezetőségtől őket nem politikai, hanem személyi jellegű ellentétek választják el. Mindenekelőtt Szakasits és Schiffer eltávolítását kívánják, akik, szerintük, minden rossz okozói a pártban. A közvetlen taktikát illetően Györki előadta, hogy a kongresszuson „változásokra kerül sor", de nem akarnak pártszakadást és botrányt. Amennyiben most nem sikerülne a személycsere, úgy várnak még egy évet, hiszen „Hitler bukására hét évig" vártak. Györki kifejtette, hogy az SZDP felbomlóban van: a Szakasits-Schiffer csoport mellett 14 Uo. 15 Uo.
