Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
302 STRAS SEN RE ITER ERZSÉBET szabadságnak tündöklő korszaka következik el..." — fejtegette Szakasits Árpád az SZDP 1946. október 22—23-án megtartott I. országos funkcionárius értekezletén. Aláhúzva, hogy az emberiség „nagyjában és egészében" valóban a szocializmus korszakába lépett, kiegészítette azzal, hogy „jelentkezett a nemzetközi kapitalizmus". Áttekintve a társadalmi fejlődés menetét 1919-től, részletesen 1933-tól, megállapította, hogy a háborúban legyőzték ugyan Németországot, és „.. . most itt áll a világ egy új helyzet előtt... ", de „a nemzetközi kapitalizmus nem tette le fegyverét". Az amerikai kapitalizmus, amely termelőapparátusát a második világháború idején óriásira növelte, minden erővel és eszközzel arra törekszik, hogy „kizsákmányolás alá vegye az egész világot". Mindenütt támaszpontokat épít ki és a reakciót támogatja. A nemzetközi kapitalizmus szervezkedik, „hogy fenntartsa a tőke uralmát a világ felett. Atlantic Charta, jaltai egyezmény, potsdami határozatok — fütyülnek rá... a nemzetközi tőke a nemzetközi proletárság ellen fegyverkezik, a nemzetközi tőke a Szovjetunió ellen fegyverkezik". A népek leigázására — állapította meg Szakasits — az amerikai segélyeket is igénybe veszik, ezeket politikai feltételekkel adják, s ezen keresztül „az amerikai tőke rabszolgáivá válnak az éhező népek". A világ átszervezésének folyamata „a szocialista termelés számára" ezért sajnos, „nagyon lassú, roppant nehéz, tengernyi akadályba" ütköző folyamat lesz.1 Hasonlóképpen aggasztották az SZDP vezetőit a második világháborút lezáró békeszerződés Magyarországra nézve súlyos döntései. Nem kellett ugyanis nagy jóstehetség ahhoz, hogy előre lássák: ezt a kapitalizmus konszolidálása érdekében tevékenykedő nemzetközi és hazai polgári-feudális-konzervatív erők a haladás, a szocialista irányú fejlődés ellen igyekeznek majd kihasználni. „Most e pillanatban — írta Böhm 1946. augusztus 16-i levelében Szakasitsnak — csak egy aggodalom tölt el: megismétlődött a történelem, a Vix-jegyzék talán szörnyűbb formában támadt fel. Ez a tény felébreszti bennem az 1919. évi emlékeket." Kötelességének tekintve benyomásait a pártvezetőséggel közölni, így folytatta levelét: „Nem szabad megismétlődnie bármilyen formában annak, ami 1919-ben történt, amikor a kormány a Vix-jegyzék hatása alatt elhagyta helyét. A következményeket mindannyian ismerjük. Horthy és az ellenforradalom győzött. Ennek tudatában kell arra gondolnunk, hogy akármilyen nehéz helyzet elé állít bennünket a békekonferencia, ott kell maradnotok a helyeteken, ki kell tartani, tovább kell haladni a megkezdett úton. A magyar nép életereje, vitalitása le fogja győzni a feltornyosuló akadályokat. Türelemre, bölcsességre és hidegvérre van szükség... ne hallgassunk most a szenvedélyekre, ne ismételjük meg a kétségbeesett elkeseredés lépését, hanem minden poklon keresztül tartsunk ki a mai konstelláció mellett. Csak ez mentheti meg Magyarországot és a magyar népet a jövő számára. Minden elhibázott lépés az ellenforradalom malmára hajtja a vizet. Azok, akik ma a nacionalizmus jegyében más politikát követelnek, azok nem a haza érdekeit, hanem saját osztályukat, az ellenforradalom szempontjait és érdekeit szolgálják. Magunkra kell vállalnunk minden ódiumát a mai helyzetnek: a történelem bennünket 7 Pl Archívum, 283. f. 408. őe.
