Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
A РЕYER-FRAKCIÓ 1946-47 FORDULÓJÁN 303 fog igazolni. Az ostoba propaganda hatása el fog múlni, és világos lesz, hogy ezért a katasztrófáért nem a demokrácia felelős, hanem azok, akik az országot ebbe a szörnyű háborúba belekergették." (Kiemelés — S. Е.) й Böhm Vilmos levelét Szakasitshoz azért idéztük hosszabban, mert jól tükrözi azt a súlyos helyzetet, amely a nemzetközi imperializmus támadásba lendülésével, továbbá a békeszerződéssel az országban kialakult. Sok más tényező mellett ezek közvetlenül hatottak a munkásosztályra, a haladó erőkre, az SZDP-t is politikája, magatartása, stratégiája és taktikája alapos átgondolására késztették. Az SZDP vezetése a nemzetközi és hazai folyamatokat, eseményeket elemezve, egyfelől elszántan kívánt továbbhaladni a felszabadulás után választott úton, amely a demokratikus átalakuláson át szocializmus felé vezetett. Másfelől reálisan felmérte, hogy a háborút követő forradalmi fellendülés időszaka fokozatosan lezárul, ezért ez az átnövés nem lesz, nem lehet olyan radikális és gyors, mint korábban gondolták; e fejlődés elé a nemzetközi imperializmus és a vele azonos nézeteket valló, és politikát követő magyar polgári tábor egyre nagyobb akadályokat gördít. A válaszút elé került magyar társadalom fejlődési irányát a munkáspártok — összehangoltan — a népi demokratikus átalakulás további szorgalmazásában és az ehhez szükséges feltételek megteremtésében jelölték meg. Szociáldemokrata és kommunista vezetők augusztusban és szeptemberben vezetőségi üléseken, baráti beszélgetéseken, összekötő bizottsági üléseken megvitatták az ország helyzetét, s tisztázták a követendő irányvonal politikai, taktikai kérdéseit. Mindkét pártban kialakult az a vélemény, hogy a közös elvi-politikai alapokon nyugvó vonaluk végrehajtásának társadalmi bázisát az együttműködés javításával teremthetik meg. Az útból tehát el kell hárítani a munkásegységfront funkcionálását zavaró tényezőket, az együttműködést gátló momentumokat. A munkástömegek soraiban fellángoló ellentétek -— amelyeket tápláltak az SZDP-ben jelentkező kommunistaellenes nézetek, a Peyer-frakció baloldal-ellenes, pártbomlasztó akciói, másfelől az M KP-vezetés ellentmondásos viszonya az SZDP-hez, a kommunisták szociáldemokrataellenes lépései —, gyengítették a munkásosztály pozícióit, elvonták a figyelmet a fő ellenségről: a kapitalizmust támogató társadalmi rétegekről, csoportokról, ill. az ellenük irányuló politikáról. Ürügyet szolgáltattak Peyeréknek a régi politikai vonal igazolásához, frakciós tevékenységük folytatásához, és segítették tömegbázisuk kiszélesítését. A munkáspártok ellentétei a szocializmus társadalmi erőit fordították szembe egymással, gyengítették és szűkítették a munkáspártok által kidolgozott közös program végrehajtásának bázisát. Szakasits és a körülötte csoportosuló vezetők e negatív tendenciák, jelenségek ellen egyfelől a munkás-együttműködés javításával, másfelől a munkáspártok politikájának összehangolásával, egyeztetésével védekeztek. Ez történt 1946 augusztusában, szeptemberében, amikor az SZDP-ben és az összekötő bizottságban napirendre tűzték az aktuális politikai és taktikai kérdéseket, megvitatták az általános 8 Uo. 2/19-2. 4*
