Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
300 STRAS SEN RE ITER ERZSÉBET akart erről, s csak hosszas vita után fogadta el a felajánlott 125 000 Pengő végkielégítést, és egyezett bele a nyugdíjaztatásba. Nem mondott le azonban arról, hogy az SZDP élére kerüljön, s a párt elnökeként aktívan politizáljon, beleszóljon a demokratizálódó ország sorsának alakításába és a kormányban, a közéletben jelentős szerepet játszó SZDP irányvonalának meghatározásába. Ezt a számítását keresztülhúzta az, hogy az SZDP 1945. augusztusi kongresszusán nem került be a választott vezetőségbe. Működési területe ezzel leszűkült a parlamenti, képviselői tevékenységre. Hazaérkezésének első percétől Peyer Károly ellenzéki hangot ütött meg. A szociáldemokrata párt és szakszervezeti mozgalom első számú vezetőjének tekintve magát, bírálta az országban kialakult új viszonyokat, a pártban, a szakszervezeti mozgalomban élre került vezetőket és politikájukat. Magához vonzotta az elégedetlenkedőket, s a csoportja a budapesti és környéki választások után jobboldali platformon frakcióvá formálódott. A munkásegységfront és a párt számára kellemetlenné váló Peyer-ügyet az SZDP vezetősége 1945 végétől igyekezett békésen lezárni. Az ekkor stockholmi emigrációból hazatért Böhm Vilmos javaslatára a pártvezetőség külszolgálatot ajánlott fel Peyernek, ő azonban nem akart az ország politikai életéből kikapcsolódni. Közel egy évig hitegette a párt vezetőit azzal, hogy a felajánlott követi állást elfogadja. Csak az ún. összeférhetetlenségi törvény kényszerítette őt arra, hogy színt valljon: a képviselőséget tartotta meg (ez mentelmi jogot biztosított számára), ami viszont a külügyminisztériumi állás feladását vonta maga után. 1946 számára valójában a szervezkedés, az erőgyűjtés, a kivárás és a túlélés éve volt, amikor igyekezett előkészíteni pártellenes fellépését, összekovácsolni egy „árnyék" vezetőséget, növelni tömegbázisát és befolyását a mozgalomban és azon kívül is, hogy a kedvező pillanat elérkeztével sikerrel valósíthassa meg célját: az SZDP vezetésének megkaparintását; Szakasits és híveinek félreállítását; a párt politikájának jobbrafordítását; az FKP-val 1943-ban kötött szövetség felújítását. „.. .már látszanak az utak szétválásai." Érlelődnek a polgári és a szocialista erők összecsapásának feltételei. A Peyer-frakció, amely „bizonyos idő óta terveket szőtt Szakasits pártellenőrzése ellen" — írta Schoenfeld amerikai követ jelentésében3 —, 1946 novemberében jutott arra az elhatározásra, hogy kilép a közvélemény elé, megindítja nyíltan támadását az SZDP, szűkebben annak baloldali vezetői és politikája ellen, s döntésre viszi több mint egy éve húzódó harcát. Mind a nemzetközi, mind a hazai politikai életben már látszottak „az utak szétválásai" — Bán Antal szavaival. Az amerikai imperializmus vezette tőkés világ nagyhatalmai az atommonopólium birtokában egyre agresszívebben léptek fel a volt antifasiszta szövetséges, a 3 NA 800 Pol. Partys 1946. december 17. távirat. (Karsai Elek gyűjtése)
