Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
294 PRITZ PÁL jóval messzebbmenő megállapodásnak a tervezetét vetette papírra, amelynek nemcsak semlegességi és megnemtámadási passzusai is voltak, de amelynek értelmében vállalták volna, hogy a jövőben nem támogatják a jugoszláviai magyar irredenta mozgalmat.10 7 Bethlen feltevése szerint Belgrádnak az a hátsó gondolata, hogy a „velünk való szerződéssel hátvédet kapjon Szaloniki vagy más aspirációival kapcsolatban, vagy pedig, hogy kifelé dokumentálni akarja, hogy velünk szerződéses viszonyban van, ami által politikai és hitelügyi szempontból helyzetét erősíti".10 8 A korabeli európai politikai közvélemény a jugoszláv belpolitikai élet állandó és súlyos zavaraiból, nemkülönben az ország számos külpolitikai tehertételéből azt a következtetést vonta le, hogy az ország valamikori felbomlása messze több mint egyszerű politikai spekuláció, és majd 1934 őszén sokan fognak csodálkozni azon, hogy a marseille-i királygyilkosság után a centripetális erők a feltételezettnél jóval erősebbnek bizonyulnak.10 9 Valószínűleg Bethlen István is így gondolkodott, és ebben az összefüggésben érthető, hogy a jugoszláv „hátsó gondolatokat" reálisan vélte felmérni, engedményként pedig elégségesnek gondolta a jugoszláviai magyar irredenta mozgalom támogatásának megvonását. „Ha az első feltevés helyes (vagyis, ha Belgrádban hátvédet akarnak a Budapesttel történő megállapodás révén — P. P.), úgy fenti tervezetet elfogadhatja, ha azonban utóbbi feltevés helyes, úgy igyekvése nyilvánvalóan odairányul csupán, hogy valamilyen szerződés létesüljön velünk, és miután ilyen létrejönne, többé nem törekedne, hogy velünk bármely további megállapodásra jusson."110 Bethlen formálisan ugyan egyetért a Dísz tér tervezetével, lényegében ellenben nem fogadja el azt. Mert az az érzése, hogy „ha csak az általunk tervezett döntőbírósági megegyezésre jutnánk, úgy ki lennénk szolgáltatva, és jugoszlávoknak nem lenne érdekében további megegyezésre jutni".11 1 Számára éppen az ország gyengeségéből, a kisantant erőfölényéből adódik a megnemtámadási és semlegességi megállapodás elérésének a szükségessége és célszerűsége. Khuen-Héderváryt a kormányfő javaslata habozás nélküli, azonnali ellenkezésre sarkallta. „Közölt tervezetet nagyon aggályosnak és több pontban teljesen kivihetetlennek tartom." Majd rögvest hozzáfűzi: „egyébként is hosszabb tárgyalásokat igényelne". Ebben abszolút igaza van, de ezeket a hosszabb tárgyalásokat — feltehetőleg tudatosan, éppen a megfelelő feltételek, titoktartás stb. elvágása érdekében — már eleve lehetetlenné tették a mohácsi beszéddel. Bethlent többféle módon is igyekszik véleményének megváltoztatására bírni. Egyrészt megüzeni, hogy a 107 А К 64. 1926-16-153. sz. alatt található 116. és 117. számú számjeltáviratok, valamint az Iratok III. 273. sz. forrása alapján. 108 Az előző jegyzetben hivatkozott 116. sz. távirat. 109 Ormos Mária: i. m. 167. 110 A 107. sz. jegyzetben hivatkozott 116. sz. távirat. 111 A 107. sz. jegyzetben hivatkozott táviratok.
