Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
HORY ANDRÁS VISSZAEMLÉKEZÉSEIRŐL 295 Dísz tér másik tekintélyét, Kányát „teljesen" informálta, ő pedig „mindenben osztja" nézetét. Azután kilátásba helyezi, hogy írásbeli véleményt küld azzal a Vest Fedorral, akinek a Genfben való megjelenését Bethlen csak a Nincic-csel való összejövetele után tervezte egyáltalán eldönteni. Vest Fedor a bécsi horvát emigráció vezetőjének, Ivan Percevicnek volt a sógora, és egyben a horvátokkal folytatott titkos tárgyalásoknak az egyik megbízottja. Genfbe való érkezése egy későbbi időpontban — akárcsak a nemzetközi közjogi osztály vezetőjének, Danilovics Pálnak hasonló értelemben felmerült személye — hasznos lehetett a konstruktív tárgyalások részletkérdéseinek tisztázása szempontjából, ebben az összefüggésben azonban feltételezhető, hogy utaztatása ellentétes céllal történt.112 Mindezek után visszakanyarodva Khuen-Héderváry korábban említett szeptember 9-i levelére — amely önmagában olvasva kétségkívül azt a benyomást kelti, hogy írója jóval reálisabban szemléli a helyzetet, mint a túl merész lépésre készülő miniszterelnök —, annak egész érvrendszere meggyengül, más megvilágításba kerül. Először is Horyval együtt mondhatjuk, hogy a levélnek kétségtelenül van egy apodiktikus jellege. Minden bizonnyal nem helytálló a jugoszláv kormány magatartását eleve — mindenfajta alaposabb tárgyalást megelőzve — elutasítónak mondani.11 3 A levél szövegének tüzetes vizsgálata azt mutatja, hogy Khuen-Héderváry reális ellenvetéseit minden ponton — mondanivalójának még nagyobb nyomatékot adandó — eltúlozza. így kétségtelennek lehet tekinteni, hogy egy magyarjugoszláv kiegyezés valóban nagyon jelentősen módosította volna a jugoszláv külpolitikát. Alapvető változtatásról azonban feltehetőleg túlzás beszélni, hiszen az ugyan a kisantant kötelékeket valóban erősen lazította volna, de nem látható be, hogy miért jelentette volna a kisantanttal való szakítást. Khuen-Héderváry levelében csak nagyon halványan, más tartalommal és negatív értelemben sejlik fel a visszaemlékezésekben oly nagy súllyal említett barátsági és kölcsönös megnemtámadási szerződésre vonatkozó Nincic-féle ajánlat. Hory arról panaszkodik, hogy jelentései sokszor nem jutottak el a miniszterelnökhöz.11 4 Ebből a levélből az tűnik ki, hogy ebben az esetben is ez történt. így kellett történnie, hiszen különben ez a javaslat a bethleni elgondolást bátorította volna, márpedig Khuen-Héderváryéknak éppen ellenkező volt a céljuk. Khuen-Héderváry azt mondja, hogy nem vehető komolyan Nincicnek Hory előtt tett azon kijelentése, mely szerint a Magyarországgal kötendő döntőbírósági (tehát nem barátsági és kölcsönös megnemtámadási — P. P ) szerződésről nem tájékoztatja Romániát és Csehszlovákiát, hiszen a budapesti angol ügyvivő szeptember 6-án a londoni francia nagyköveten keresztül már tudott a jugoszláv szándékról, „ami pedig csak úgy képzelhető, hogy a 112 К 64.1926-16-153. Khuen-Héderváry 1926. szeptember 8-i számjelsürgönye a 114—117. sz. alatti táviratokra. Vest tervezett kiküldetésére Id. a 117. számú táviratot, Percevic-csel való rokonságára pedig Nándori Pál: i. m. 94. 113 Kézirattár. Belgrádban 1924—1927. 195. 114 Uo.
