Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A magyarországi katolikus egyház és a fasizmus 3
28 GERGELY JENŐ ezt a szabadságot a többi ember, vagy állam, illetve az egyház elméletben elismerje, a gyakorlatban pedig tiszteletben tartsa."11 1 Az emberi szabadságjogok és az egyes nemzetek szabadsága melletti kiállás erkölcsileg bátoríthatta a haladó katolikusok antifasiszta tevékenységét. A hercegprímás 1943 tavaszán — amikor már nyilvánvaló volt, hogy a háborút a németek és szövetségeseik elvesztik —, felszólalt a szövetségi hűség értelmezésének a kérdésében is. Elsősorban az ellen tiltakozott, hogy a náci Németország oldalán Magyarország nemzeti függetlenségét, vagy akár nemzeti létét feláldozzák. Szerinte az egyik ember élete sem áldozható fel a másikért, ahogy az egyház léte sem az államért. De beszédének a lényege az volt, hogy barátságból vagy más érdekből nem szabad feláldozni a nemzet életét sem egy másik nemzet életéért.11 2 A németek erélyesen tiltakoztak a beszéd miatt, de a magyar kormánynak nem állt módjában a prímás megintése.11 3 3. A katolikusok és a függetlenségi mozgalom A háború alatt elsőként a katolikus irányzatok közül a Szekfü Gyula szellemi köréhez tartozók jutottak el az antifasiszta népfrontpolitikához, illetve az 194l-re kialakuló függetlenségi fronthoz. Szekfü Gyula mint ismeretes, cikket írt a Népszava emlékezetes 194l-es karácsonyi számába, amely a függetlenségi mozgalom zászlóbontásának is tekinthető. Az 1942 februárjában létrejött Magyar Történelmi Emlékbizottságnak, a Hitler-ellenes erők legális szervezetének első elnöke is Szekfü volt.11 4 A függetlenségi mozgalom „katolikus szárnyát" mellette Barankovics István, Katona Jenő, Parragi György katolikus újságírók, továbbá Varga Béla plébános, kisgazdapárti vezető alkották, akik valamennyien aláírták a Történelmi Emlékbizottság felhívását. A Történelmi Emlékbizottság szerkesztésében — és a kommunista Kállai Gyula kiadásában —jelent meg 1942. március 15-re a „Petőfi útján" című füzet. Ebben az antifasiszta függetlenségi front vezetői között a kereszténydemokrata Barankovics István „Március népe — március nemzete" című írásával szerepelt. A szerző a szabadság és az egyenlőség gondolatát a nemzeti függetlenség és a társadalmi igazságosság kapcsolatának kifejtésére használta fel. Szerinte a nép nemzetté válása a feltétele a nemzeti függetlenségnek és a társadalmi haladásnak.11 5 Szekfü, Katona, Barankovics és társaik ekkor egyre következetesebben kereszténydemokratáknak kezdték vallani magukat. A szellemi források a már 111 Ugyanott, 56—57 112 Ugyanott, 80. 113 Közli Adriányi, Gabriel: Idézett mű, 164—165. 1,4 A szociáldemokrata napilap, a Népszava a függetlenségi front képviselőinek írásait közölte. A Történelmi Emlékbizottság pedig formálisan az 1848—49-es szabadságharc ereklyéinek gyűjtésére alakult. Lásd Kállai Gyula: A magyar függetlenségi mozgalom 1936—1945. Bp. 1965. 115 Petőfi útján. Bp. 1942. 13—18.
