Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
HORY ANDRÁS VISSZAEMLÉKEZÉSEIRŐL 279 a diplomáciai szolgálatban sem hasonul belsőleg a testületet majorizálókhoz, számára (azokhoz hasonlóan, akik korábban valamelyik magyar minisztériumban vagy a vármegyénél szolgáltak) ez a mentalitás változatlanul nem szimpatikus.6 2 Memoárjának sok-sok oldalán lehet az ebből fakadó ütközésekkel találkozni. Mi volt ennek az ütközésnek a lényege? Semmi esetre sem az alapvető külpolitikai célkitűzés. A trianoni béke olyannyira súlyos, a nemzetet mélyen megalázó imperialista diktátum volt, hogy a revízió igenlésében nemcsak a hivatalos külpolitika minden árnyalata, de a közvélemény is szinte egész szélességében egységes volt. Az ország elszigeteltségéből kivezető út, a revízió jövőbeni realitásai megítélésében, a szomszédos országokhoz való viszony megjavítása értelmének fontolgatásában, esélyeinek mérlegelésében, egyszóval a külpolitikai hangsúlyok kialakításában, az optimális orientáció megválasztásában azonban lehettek és voltak is tetemes különbségek. Mielőtt a nézeteltérések boncolgatásában túl messzire mennénk, hangsúlyozni kell, egy jól működő államapparátus mindenkori jellemvonása, hogy viszonylag egységes. Tehát egy külügyi tisztviselő is — függetlenül saját egyéni beállítódásától és meggyőződésétől — normális körülmények között legfeljebb a dolgok szerencsés egybeesése esetén teszi azt, amit a leghelyesebbnek tart. Cselekedeteinek rugója sokkal inkább az, amit számára utasításban előírnak. Vagyis a tisztviselő instrumentumként működik, az intézmény szerves része. Mégis a végrehajtás gyorsasága és hatékonysága, eredményessége szempontjából a szubjektív mozzanatoknak el nem hanyagolható jelentőségük van. Amikor pedig egy politikai irányvonal erejét veszti, válságba kerül, új orientáció, új politikai struktúra formálódik, akkor ezeknek az emberi tényezőknek a fontossága még nyilvánvalóbbá válik. Hory visszaemlékezéseinek ebből a szempontból az kölcsönöz jelentőséget, hogy ezeket a — hivatalos iratokban nem vagy csupán elmosódottan található — különbségeket világosan megfogalmazza. A „ballplatzi szellem"-ben nevelkedettek számára a nemzeti függetlenség sokkal kevésbé volt lényeges szempont, mint azoknak, akik a magyar függetlenségi küzdelmek romantikusan értelmezett világából cementezték politikai nézeteik alapzatát. Az előbbiek sokkal inkább hajlamosak voltak nagyobb keretekben — ha úgy tetszik: szélesebb perspektívában — gondolkodni, míg az utóbbiak inkább a közvetlenebb, helyi viszonyokban tájékozódtak otthonosabban. Bár a magyar jugoszlávoktól azonban nem kapott agrément-t: a „Sárga ház" — vagyis a jugoszláv külügyminisztérium — az újabb és újabb megkeresésekre egyszerűen nem válaszolt. (NPA K. 3. 1923. szeptember 11-i jelentés.) Hory visszaemlékezéseiből pedig tudjuk, hogy belgrádi követté való kinevezése lényegében Bethlen István döntése alapján történt, tehát egyértelműen világos, hogy nem a Dísz térnek volt a favoritja. (Bukarestben 1921—1924. 197—198.) 62 Apró, mégis sokan mondó mozzanat, hogy Hory még Bukarestbe utazta előtt a sajtóhoz fűződő ismeretségeit felhasználva szellőzteti a Dísz térnek azt az elhatározását, hogy az új magyar külügyi szolgálat tagjai számára a régi közös külügyi szolgálatban viselt uniformisra emlékeztető egyenruhát írnak elő. A mérges újságcikkek hatására a Dísz tér vezetősége kénytelen tervét elejteni, Hory pedig igen elégedett. (Kézirattár. Bukarestben 1921—1924. 5—6.)
