Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A magyarországi katolikus egyház és a fasizmus 3

A MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS EGYHÁZ ÊS A FASIZMUS 27 A haladó katolikusok igyekeztek az egyházfő megnyilatkozásait saját igazuk bizonyítására használni. Katona Jenő külön kötetben adta közre a hercegprímás öt fontos beszédét.10 8 Ebben olvasható Serédinek a Szent István Társulat 1942. évi közgyűlésén elmondott, az emberek és a nemzetek helyes értékeléséről szóló beszéde. „Az emberek természetük, eredetük és céljuk szerint méltóság és alapérték szem­pontjából egyformák, mert minden ember egyformán testből és lélekből álló lény, akit Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett." Ugyanez érvényes az egyes nemzetekre is. „Jog szerint minden embert és minden nemzetet egyformán kell megbecsülni", a velük szembeni bűncselekmény pedig egyforma büntetést érdemel.104 A prímás az alapvető természeti törvényből, a természetjogból vezette le kristálytiszta megállapításait, amelyek homlokegyenest ellenkeztek a rendszer által alkotott jogfosztó törvényekkel. 1942 decemberében Serédi bíboros a Szent István Akadémia ünnepi ülésén mondott nagy beszédet az emberi szabadságról, különös tekintettel annak a kánonjogban történő kifejtéséről. A tudós kánonjogász főpap igazi területe volt ez, ahol éles logikával bizonyította a katolikusok előtt az emberi szabadság védelmének szükségességét. Abból indult ki, hogy az egyházi törvények szerint az emberi jogok között az egyik legértékesebb jog az emberi szabadság. „Hogy mármost a katolikus egyház mind egyéni, mind kollektív vonatkozásban, vagyis mind a fizikai, mind pedig az erkölcsi személyeket illetően mennyire elismeri, hirdeti, biztosítja és védelmébe veszi az emberi szabadságot, azt a most hatályban levő egyházi törvénykönyv számtalan régi jogforrással alátámasztott kánonjainak nemcsak általános, hanem részletes rendelkezései is bizonyítják."11 0 A részletes bizonyítás elemzése helyett álljon itt a bíboros hercegprímás végső konklúziója, amely aligha tetszhetett a náciknak és hazai szövetségeseiknek: „Krisztus egyházának az emberi szabadságot egyéni és kollektív vonatkozásban, minden faji, születési, társadalmi és vagyoni különbségre való tekintet nélkül mindenkire nézve elismerő, alátámasztó és védelembe vevő törvényeit azért tárgyaltuk ilyen részletesen, hogy az ő magasztos példájára mi is elismerjük és tiszteletben tartsuk embertársainknak, kivált az emberi jogokra, nevezetesen az élethez, testi épségükhöz, vagyonukhoz, mozgásukhoz, becsületükhöz, szellemi és lelki igényeik kielégítéséhez való jogukra vonatkozó szabadságát. De egyúttal azt is kívánjuk, hogy ugyancsak az Anyaszentegyház elméleti és gyakorlati útmutatása szerint az államok szintén tiszteletben tartsák alattvalóiknak emberi jogaikra vonatkozó, valamint más államoknak és az egyháznak szabadságát is. Kívánjuk ezt... legfőképpen azért, mert ez az Isten akarata, aki azzal, hogy az egyik embernek, az egyik államnak vagy az egyháznak bizonyos szabadságot adott, megköveteli, hogy los s er édi Jusztinián bíboros öt beszéde. Jelenkor kiadása. Bp. 1943. A német tiltakozásokról Adriányi, Gabriel: Idézett mü, 157—165. 105 Serédi Jusztinián bíboros öt beszéde, 25—26. old. 110 Ugyanott, 41.

Next

/
Oldalképek
Tartalom