Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Osztrákok száműzetésben (Franciaország 1939-1945) (Ism.: Tihanyi János) 195
TÖRTÉNETI IRODALOM 195 ÖSTERREICHER IM EXIL. FRANKREICH 1938—1945 Eine Dokumentation. Herausgeber: Dokumentationsarchiv des österreichischen Widerstandes (DÖW). Auswahl und Bearbeitung: Dr. Ulrich Weinzierl. Mit Beiträgen von Dr. Kristina Schewig-Pfoser und Dr. Ernst Schwager. Österreichischer Bundesverlag, Wien, Jugend und Volk, Wien-München. 249 o. OSZTRÁKOK SZÁMŰZETÉSBEN (FRANCIAORSZÁG, 1938—1945) Az Osztrák Ellenállás Dokumentumai Archívumának kiadása Az előzmények több mint tíz évesek: a DÖW előkészítő munkája után 1975. június 3—6 között Bécsben nemzetközi szímpoziont tartottak „Österreicher im Exil 1934 bis 1945" címen. 12 országból érkeztek tudósok, kortársak, hogy ezt az átfogó témát megvitassák. A szimpozionról 1977-ben kötetet adtak ki („Protokoll des internationalen Symposiums zur Erforschung des österreichischen Exils von 1934 bis 1945"). Ez a 618 oldalas munka — amelyhez az akkori szövetségi kancellár, Dr. Bruno Kreisky írt előszót — összegezte a 30-as években, különösen az Anschluss következtében a világban szétszóródott osztrák emigráció politikai és irodalmi tevékenységét, anyagi, lelki problémáit. 1980 végétől kezdve a DÖW a Szövetségi Tudományos és Kutatási Minisztériumtól kapott kutatási feladat alapján további átfogó munkát végzett, és immár hozzáláthatott a II. világháború előtti, alatti osztrák emigráció történetének szisztematikus feldolgozásához. Gyakorlati okok miatt a regionális elvet választották, és ennek első eredményeként jelentették meg ezt a kötetet. A franciaországi emigrációval foglalkozó munkát követi a Belgiumban, Nagy-Britanniában, az USÁ-ban, Svájcban, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban a II. világháború végéig élt osztrák emigráció ismertetése (Csehszlovákia és a Szovjetunió esetében 1934-től). Az elsőként közreadott kötettel a DÖW és a szerzők új tudományos terület feltárásába kezdtek, egyrészt, mert ez ideig a német emigráció keretében dolgozták fel egyes publikációk az osztrák emigrációt is, másrészt a korábbi emigráns-kutatómunka zömmel bibliográfiai összefoglalókat tartalmazott. A téma feldolgozásának elősegítésére a DÖW 1981-ben 66 tagú bizottságot hozott létre olyan személyekből, akik Európában, vagy más kontinenseken átélték az emigránssorsot. Franciaország — különös jelentőségű volt az Anschluss után az osztrák emigráció számára, a maga nagy demokratikus hagyományaival, de — a II. világháború kitörése után az osztrák baloldali emigráció méltatlan kezelésével is. A bevezető tanulmány joggal állapítja meg: „Franciaország több ezer üldözött számára a remény országa volt, de a reménytelenség országává is lett a maga táboraival, amelyekbe az osztrákokat, mint más Hitler-menekülteket, a II. világháború kitörése után internálták, és Vichy-Franciaországgá vált, ahonnan 2000 zsidó származású osztrákot a keleti megsemmisítő táborokba deportáltak." (5. o.) Érdekes a kötet szerkesztése: az ismertetésnek szánt tanulmányok felépítését ugyanolyan alcímek alatt követik a dokumentumok (számos visszaemlékezés, eredeti illegális anyagok kivonata, ezideig nem publikált levelek, felhívások, rendőrségi, bírósági akták stb.) Dr. Ulrich Weinzierl-nek, a DÖW tudományos munkatársának nagy nehézséget okozott a több mint 130 dokumentum kiválasztása, már csak az arányok miatt is: az Osztrák Kommunista Párt (KPÖ) például (amely az ellenállásnak, az emigrációnak legaktívabb, legszervezettebb bázisa volt) konspirációs okok miatt nem vezetett belső feljegyzéseket, azért tevékenységéről kevesebb dokumentumot tudtak ismertetni. Ugyanakkor (vagy éppen ezért) az e körből származó szóbeli visszaemlékezések részletesebb teret kaptak a kötetben. 36 oldalt tesz ki az osztrák menekült kérdés, az emigráció politikai csoportjainak (szocialisták, kommunisták és egyéb marxista szakadár csoportok, legitimisták és polgári emigránsok), az emigráns irodalom és művészet, valamint a francia ellenállásban való osztrák részvétel ismertetése és — majdnem 200 oldalnyi az ide vonatkozó dokumentáció. Ehhez a kötethez is Kreisky írt előszót, most már mint ny. szövetségi kancellár. De jelen kötet előszava melyebb, „történészibb", mint az 1977-ben megjelent „Protokoll"-é. Kiemeli, hogy a DÖW 14*