Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Osztrákok száműzetésben (Franciaország 1939-1945) (Ism.: Tihanyi János) 195
186 TÖRTÉNETI IRODALOM 196 „.. . fáradságos, precíz munkával teremti meg az alapokat a kortörténész számára". És: „Különösen fiatal emberek, akik azt az időt nem saját benyomásaik alapján ismerik, ezen a módon információkat kapnak, úgyszólván egy dokumentumokkal megalapozott szemléltető oktatást, amely bizonyosan alkalmas a demokratikus öntudat erősítésére." Kreisky itt a lényegre tapint: a DÖW tevékenységében különösen fontos helyet foglal el a mai osztrák ifjúság felvilágosítása már a középiskolákban. Végül Kreisky, aki maga is átélte az emigráns sorsot, megállapítja, hogy az akkori politikai események alakulásában sok pszichológiai faktor játszott közre, amelyeket nehéz utólag átérezni és vázolni. Talán ezért is: „A szerzőknek gyakran volt olyan érzésük, hogy légüres térben dolgoznak." A kötet tehát két részből áll: a bevezető tanulmányból (I. Einleitung: Kristina Schewig-Pfoser/Ernst Schwager: Österreicher im Exil — Frankreich 1938—1945. 5—37) és az ennek felépítését követő dokumentum-részből (I,, II. Dokumente. 141—238). Lehetetlen nem felfedezni a tudományos objektivitással közölt tények, megállapítások mögött az emberi tragédiákat és azok mozgatórugóit (pl. a Weimari Köztársaság két miniszterének, Rudolf Hilferding-nek és Rudolf Breitscheid-nek letartóztatása a franciák részéről és kiszolgáltatásuk a Gestapónak; az emigránsok tömeges internálása és az osztrákok „németek"ként való kezelése). Fontos a munkáspártok közötti ellentétek felvázolása. A bevezető tanulmány szerzői joggal mutatnak rá, hogy bár Otto Bauer az emigrációban írott egy cikkében a munkáspártok akcióegysége mellett foglalt állást, ám „...hogy az emigrációban az akcióközösség helyett ha nem is »egymás elleni harc«, de legalább is feszült versengés keletkezett, kétségkívül a kommunistáknak és szocialistáknak az osztrák függetlenség és az osztrák nemzet kérdésében egymástól teljesen eltérő felfogásával függött össze". ( 12. o.). Otto Bauer, az emigráns szocialista mozgalom vezetője ugyanis 1938. június 2-án „Nach der Annexion" с. cikkében állást foglalt az „össznémet forradalom" mellett, és a független Ausztria helyreállítását „reakciós jelszó"-ként bélyegezte meg. Ezzel szemben az Osztrák Kommunista Párt tevékenységének középpontjába állította a harcot a független, önálló Ausztriáért. (Igaz, hogy később, 1940 elején mértékadó osztrák szocialista vezetők módosították az akkor már közel két éve halott Bauer téziseit, és ők is állást foglaltak az osztrák nép önrendelkezési jogának helyreállítása mellett). Érdekes és objektív az osztrák legitimisták és Habsburg Ottó emigráns tevékenységének bemutatása. Miközben a szerzők rámutatnak a legitimista célkitűzések irrealitására, nem hallgatják el azokat a pozitív lépéseket, amelyeket Ottó tett az emigrációban. Nincs lehetőség e helyütt az osztrák irodalom és művészet emigrációban élő képviselői tevékenységének ismertetésére, bár erről sok dokumentumot publikál a kötet (pl. osztrák írók tiltakozása Csehszlovákia megszállásakor: Heinrich Mann nyílt levele az Ausztria megszállásának első évfordulója alkalmával megtartott párizsi gyűléshez; Franz Werfel 1939. február 1-én Párizsban tartott felolvasóestjének ismertetése stb.). A kötet legnagyobb terjedelmű (61 oldalnyi) dokumentációja az „Osztrákok az ellenállásban" c. részre vonatkozik. Sok interjú, visszaemlékezés tárja fel a francia hatóságok kíméletlen magatartását az osztrák emigránsokkal szemben (pl. kínzásukat, a büntetések fajtáit az észak-afrikai Bou-Arfa táborban). Különösen elgondolkoztatóak Franz Marek-nak, a francia ellenálláson belül a megszálló német hadsereg felé irányuló propagandamunka vezetőjének visszaemlékezései. Nemcsak a szüntelen életveszélyben végrehajtott feladatok vázolása miatt, hanem, mert 1979-ben megírt emlékirataiban a mozgalom súlyos morális kérdéseit veti fel, és így tekint vissza a nagy áldozatokat kívánt harcokra. Marek nyersen, őszintén veti fel az illegális osztrák kommunista mozgalom hibáit is. Az „Österreicher im Exil — Frankreich 1938—1945" igen hasznos kézikönyv és forrásgyűjtemény történészek, irodalomtörténészek, emigrációkutatók és általában a korszak iránt érdeklődők számára. A dokumentumok archiválásának pontos megjelölése, fényképek, fakszimilék, név- és tárgymutató könnyíti meg a téma feldolgozását. Tihanyi János
