Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Jemnitz János: Fordulat a világháború történetében és a nemzetközi munkásmozgalomban (1916-17. március) (Ism.: Mucsi Ferenc) 185
186 TÖRTÉNETI IRODALOM 187 részletesen ismerteti a munkásmozgalom különböző árnyalatainak oldaláról a februári forradalomhoz vezető utat, az egyes csoportok, helyi pártbizottságok stb. röplapjait, a munkásság megmozdulásait segítőirányító felhívásait, olykor versengésüket,mindazt a forrongást, amely 1917 közvetlen előjátéka volt. Itt jegyezzük meg, hogy örömmel olvastuk a kötet megfelelő lapjain a magyarországi munkásmozgalomról szóló értékeléseket; a szerző a hazai mozgalom korabeli súlyának, szerepének megfelelően ábrázolja az alapjában centrista magyar pártvezetés nemzetközi „békítő akcióit" és szükségszerű kudarcukat egyaránt. Ezzel függ össze viszont az a hiányérzetünk, hogy az osztrák mozgalom — egyébként kitűnő — ismertetésekor csak néhány (jogos) kritikai megjegyzés erejéig találkozhatunk a Monarchia lengyel, cseh és délszláv szociáldemokráciájával, holott szerepük ennél evidensen nagyobb volt. A könyv harmadik része a semleges országok munkásmozgalmával foglalkozik. Részletesen ismerteti és elemzi a svéd és a dán, a holland és a svájci, a spanyol és az egyesült államokbeli szocialista mozgalmak helyzetét, állásfoglalásait, a háborús ellentétek áthidalására, leszerelésére tett kísérleteit. A skandináv—holland és a svájci mozgalom ismertebb akciói mellett a szerző bemutatja e mozgalmak belső erőviszonyait, a pacifista irányzat különböző árnyalatait, a német, illetve antant-orientációs jobbszárnnyal való ütközéseit, vitáit, az 1916 végétől felerősödő balszárny mozgását is. A svéd és a svájci, valamint az amerikai mozgalommal összefüggésben további adalékokhoz jutunk az orosz munkásmozgalmi emigráció tevékenységéről, illetve kapcsolatairól is. A harmadik részben a spanyol és az amerikai munkásmozgalom bemutatása sok újdonsággal szolgál, olyan részletekkel, amelyek a nemzetközi irodalomban (a magyarról nem is szólva) ilyep szemszögből és ilyen részletességgel nem voltak ismeretesek (pl. az 1916. decemberi spanyolországi általános sztrájk szerepe a sokszínű mozgalom akcióegységének megteremtésében, az Amerikai Szocialista Párt válságának kifejlődése az „antant-párti" szárny és a németbarát „pacifisták' között stb.). A nemzetközi munkásmozgalom 1917 eleji helyzetét vázolja fel a könyv negyedik része. A szerző itt összefoglalja a Nemzetközi Szocialista Iroda kísérleteit a mozgalom egységének helyreállítására, bemutatja a nemzetközi szakszervezeti titkárság arra irányuló kísérletét, hogy — németbarát felhangokkal — nemzetközi szakszervezeti konferenciát kíséreljen meg összehívni; elemzi a zimmerwaldi mozgalom helyzetét 1916 végén—1917 elején; érdekes képekben mutatja be az anarchista irányzatok háborúellenes állásfoglalásait. A mozgalom irányváltozásainak szociális háttereként a szerző bemutatja a munkásság elégedetlenségének növekedését az egyes hadviselő országokban, s azokat a szociális reformokat sürgető akciókat, amelyeket az egyes országokban radikális szakszervezeti vagy pártvezetők irányítottak, s főként az antant országokban már ekkor — „a változás szeleként" — előrejelezték a háború utáni munkáskövetelések erőteljes jelentkezését. A könyv „összefoglaló mérlegében" a szerző megállapítja, hogy a nemzetközi munkásmozgalom a háború harmadik esztendejében több alapvető kérdésben oszlott meg. Az egyik: a béke kérdése volt; a másik: az Internacionálé helye és lehetőségei a háború idején; a harmadik: a „nemzeti egység", a háborús kormányokkal való együttműködés, végül: a háború utáni perspektíva kérdései. Ezekre az alapkérdésekre a mozgalom lényegében négy főiránya eltérő válaszokat adott, s az idő előrehaladtával, az erőviszonyok változásaival összefüggésben az egyes irányzatok állásfoglalásai is lényegesen módosultak, A háborús kimerültség talaján a munkásság elégedetlensége megnövekedett, mozgalmai felerősödtek, hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a munkásosztály súlya, szerepe a tőkés társadalomban a háború előtti helyzethez képest lényegesen megnövekedett. Ez volt az alapja annak, hogy látszólagos ellentmondásként felerősödött a mozgalomban mind a forradalmi, mind pedig a reformista irányzat. Ezek küzdelme mind határozottabban 1917 folyamán bontakozott ki, de már a fordulat idején, 1916 végén—1917 elején nyilvánvaló volt, hogy az 1914 előtti „vén Európához" nincs többé visszatérés. A szerzőnek ezzel a végső következtetésével — akárcsak könyvének egészével is — bátran egyetérthetünk. Mucsi Ferenc
