Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Jemnitz János: Fordulat a világháború történetében és a nemzetközi munkásmozgalomban (1916-17. március) (Ism.: Mucsi Ferenc) 185
186 TÖRTÉNETI IRODALOM 188 GABRIEL H A NOT AUX CARNETS (1907—1925) publiés par Georges Dethan avec la collaboration de Georges-Henri Soutou et Marie-Renée Mouton Paris 1982. XXII. + 445 1. FÜZETEK (1907—1925) A ma élő francia generáció már alig ismeri Gabriel Hanotaux nevét, pedig hosszú élete során (1853. november 19—1944. április 11.) mint történész Franciaország históriájának termékeny krónikása, külügyminiszterként pedig alakítója is volt. Fiatalon került a Quai d'Orsay levéltárába dolgozni, majd 1883-ban Jules Ferry kabinetfőnöke lett. Ezután gyorsan kinevezték követségi tanácsossá Konstantinápolyba, 1886-ban képviselővé választották, a kilencvenes években pedig két alkalommal Franciaország külügyeit irányította. Első külügyminisztersége idején —1894. május 30—1895. november 2. — még friss a francia—orosz szövetség ( 1894. január 4-én lépett hivatalosan életbe), mely Párizst kiemelte az 1871 óta tartó diplomáciai elszigeteltségből, s e kapcsolat erősítésében Hanotaux-nak is szerepe volt. Másodszor 1896. április 30. és 1898. június 30. között kapott külügyminiszteri tárcát. A francia—orosz szövetség mellett külügyminiszterségének másik fő meghatározója a gyarmati kérdés volt, mivel működése idején, 1895-ben szerezte meg Párizs Magadaszkárt, s Francia-Nyugat-Afrika kialakításában szintén fontos szerepe volt. A gyarmati kérdésnek ez a területe azonban pályafutása hanyatlását is okozta, mivel ő volt az, aki Marchand kapitányt a Nílus medencéjébe küldte, s ez az akció a franciák számára diplomáciai vereséggel végződő fashodai krízishez vezetett. Néhány év múlva kibukott a képviselőházból, s a szenátusba sem jutott be. Idejének nagy részét ezután történetírói munkásságának szentelhette, melynek elismeréseképpen a Francia Akadémia már 1897-ben tagjai közé választotta. Munkáinak nagy része az 1900-as években jelent meg. Néhány cím közülük: Histoire de la France contemporaine 1871—1900 (A mai Franciaország története — 1903); Histoire de la nation française (A francia nemzet története — 1921—1929); Histoire des colonies françaises (A francia gyarmatok története — 1930—1933); Mon temps. De l'empire à la république (Az én időm. A császárságtól a köztársaságig— 1933—1938). A Füzetek megírását is akkor kezdte, amikor már semmiféle közfunkciója nem volt. A néhány évvel ezelőtt előkerült naplószerű feljegyzéseit, az összesen tizenegy füzetet Georges Dethan négy résszé szerkesztette, melyek az 1907 és 1925 közötti időszakot mutatják be az alábbi címeken: 1. Közeledés a háborúhoz (1907—1914) 2. Olaszország és a háború (1915—1916) 3. A béke felé haladva (1915—1919) 4. A Népszövetség (1920—1924) A Füzetekben a magánélete, a közügyekről, valamint a kor politikai eseményeiről, folyamatairól alkotott véleménye egyaránt helyet kap. így például olvashatunk anyagi helyzetéről, s megtudhatjuk, hogy 15 ezer frankkal hagyta ott a minisztériumot, ezután azonban újságírói és történetírói munkásságával ennek a többszörösét kereste meg évente. Ö volt az alapítója a Franciaország—Amerika Bizottságnak (Commité France-Amérique), mely a két ország közti elhanyagolt kapcsolatok helyreállítására törekedett. Politikai pályafutása alatt sok politikust, közéleti embert ismert meg, s közülük többel baráti kapcsolatba került — pl. Poincaré, Millerand, Ribot, Caillaux —, s ez a kapcsolat a közélettől való visszavonultsága idején is megmaradt, így a Füzetekben gyakran ír róluk. Poincaréról oly módon is, hogy a Francia Akadémiába való bekerülését Hanotaux erőteljesen támogatta. De ismerősei között volt az orosz Witte, Izvolszki, a La
