Századok – 1987

BESZÁMOLÓ - Vitaülés Levédiáról és Etelközről (Bartha Antal) 155

BESZÁMOLÓ VITAÜLÉS LEVÉDIÁRÓL ÉS ETELKÖZRŐL » A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalom- valamint Filozófiai- és Történelemtudományi Osztályainak Magyar Őstörténeti Munkaközössége vitát rendezett történelmünknek Levédiával és Etelközzel összefüggő kérdéseiről. Az eszmecsere jeles anyaga megjelent a Magyar Nyelv 1984.4. és 1985.1. számának 385— 439., illetve 1—19. oldalain. Benkő Lorándnak, a munkaközösség társelnökének biztatására vállalkoztam arra, hogy a Századok olvasóinak figyelmét felhívjam a vitára. A napirendre tűzött kérdések hordereje, tisztázásuk érdekében tett erőfeszítések jelentősége megindokolja, hogy részletesen ismertessem a vita tapasztalatait. Miután a vitaülésen nem vehettem részt, beszámolóm végén közlöm saját gondolataimat. Kiváló történészünk, Györffy György mikroszkóp alá helyezte Bíborbanszületett Konstantin, A birodalom kormányzásáról c. művét, (továbbiakban, B. K. DAI). Bulcsu és vezértársa 948 táján jártak a bizánci udvarban. Bulcsu aligha lehetett 50 évnél idősebb társa, Árpád dédunokája, Termacsu sem lehetett korosabb. Mindketten csak hallomásból tudtak Levédiáról és Etelközről, ismereteik a 948 táján 70-—80 éves öregektől származtak, akik fiatal harcosokként megfordultak Levedi fejedelem szállásán és Etelközben. A császárt tájékoztató két magyar vezér ajkán az ősi szállásföldek nevei szubjektív fogalmak voltak a valósághoz képest. A DAI. két fejezetének híradásai közül (37. és 40. fejezetek), Györffy Gy. a 37. fejezetben található értesüléseket tartja hitelesnek. Ugyanis a 40. fejezetben torzult alakban jelenik meg az Etelköz név: Etel kai Küzü, Etel és Küzü. A 37. fejezet Etelköznek azt a területet nevezi, ahol 948 táján az új Besenyőország feküdt a Don és az Al-Duna között. Etelköznek ezek a tág határai a 870 körüli években léteztek. Elképzelhető azonban, hogy korábban Etelköz szűkebb, vagy éppenséggel más folyóközi területet jelölt. A DAI 40. fejezetében található névtorzulás (Etel és Küzü) a hagyományt őrző emlékezetben következett be, amelyik már úgy vélte, hogy az ősi szállásföldön átfolyó folyam neve volt Etel és Küzü. Az etelközi viszonyokkal egyidejű bizánci ismeretek pontosak voltak, csak nem hagyományozódtak ránk. Györffy György azon a véleményen van, hogy az iszlám kútfők közlései (Ibn Ruszta, Gardezi), amelyek szerint a magyarok lakóhelyei az Atil és a Duna között voltak, megerősítik a DAI 37. fejezetében közöltek hitelét. Az eredetileg a Volgára