Századok – 1987
BESZÁMOLÓ - Vitaülés Levédiáról és Etelközről (Bartha Antal) 155
156 BESZÁMOLÓ vonatkozó Atil név átszármazhatott a Donra is, a középkori földrajzi irodalomban a Volga—Don szűkület következtében a két folyót egynek vélték. Az Annales Bertiniani 839 évi bejegyzéséből arra lehet következtetni, hogy a magyarok 830 táján átkeltek a Dnyeperen, és a bolgárok kérésére 836 és 838 között megjelentek az Al-Dunánál. Feltehető tehát, hogy 830-at megelőzően a Don és Dnyeper közét tekintették Etelköznek. A még korábbi időkben pedig a Volga-Don köze volt Etelköz. Az országnévadás sztyeppei hagyományait szemrevételezve, Györffy György ismereteink gyatraságát hangoztatja. Annyi azonban még foghíjas ismereteinkből is leszűrhető, a Levédi-személynévből alakított országnév a magyarok körében valószínűtlen. Egyébiránt a Levédia országnév -ia végződése nem a magyar földrajzi név pontos alakja. A szállásnév eredeti Levedi alakjához illesztették a görögös -a végződést. Valószínűtlen, hogy a Chidmas, amelyet Chingilusnak is mondanak, öntözte azt a földet, amelyik az Etelközt megelőző magyar haza volt. Györffy György még arra nézve sem talált példát helynévadási emlékeinkben, hogy valamelyik magyar törzsnek, illetve fejedelmének uralma alá tartozó fejedelemsége viselt volna személynevet. Bőséges példatár bizonyítja a fejedelmek és előkelők személyneveinek rögződését szállásnevekben. A fejedelmek és az előkelőségek szállásainak határait vizek mentén szabták ki. Moravcsik Gyula a Chidmast, illetve Chingilust kérdőjelesen a Don és a Duna között fellelhető Syngul, Ingül és Ingulec folyókkal vetette egybe. Györffy György úgy következtet, hogy Levedi vezér szálláshelye a magyar szokásokhoz híven vízmenti volt, és Etelköz területének egy szegletét képezte. Megállapítja, hogy az Árpád-kortól kezdve létező, -köz szóval összetett helyneveknek három típusa létezik. Az Etelköz típusba sorolása nehéz, mert az Etel- szó kihalt a magyarból, forrásadat hiányában feltevéshez kell folyamodni. Mivel a Volga és a Don egyaránt viselte az Etil nevet, a két folyó vidékén képzelhetjük el a legkorábbi Etelközt. Elképzelhető, hogy az Etelköz név a Körösköz típusú jelentéskörre megy vissza. Az Etil török szó, és a későbbi török nyelvjárásokban „folyam" jelentést is felvett, a kései jelentésbővülés nem segít a magyar Etelköz értelmezésében. Benkő Lóránd, a magyar nyelvtörténet jeles tudósa nagyszabású tanulmánya a Levédia név helyett a Levëd név használatba vételét javasolja, amelynek a töve a lesz régi leß folyamatos melléknévi igenévnek, a későbbi vő, tő, hü, tü igenevek ősmagyar megfelelőinek a mása. Tökéletes párja az 1237. évi Lewedi, Leue neveknek. A két tőmorfémából alkotott Etelköz az egykori magyarban Etelküzü-nek hangzott, jelöletlen birtokos összetétel, illeszkedik a magyar tájnevek nagy létszámú családjába. Az Etël teljes bizonyossággal élt a régi magyarban, végső jelentése azonban a magyarból nem fejthető meg, mert korán kiveszett. Etimonja és eredete a török nyelvekben lelhető fel, a régi török nyelvekben az etël, itil közszó „víz, folyóvíz" jelentésben élt, és belőle vált folyók tulajdonnevévé. B. K. és magyar informátorai abszolút megbízhatósággal adták vissza a két nevet, következésképpen, az Etélküzü több évtizeden át élt az egész magyarság körében, még a honfoglalás után is. A
