Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Rózsa Mihály: A Népszövetség menekültügyi tevékenysége 134
A NÉPSZÖVETSÉG MENEKÜLTÜGYI TEVÉKENYSÉGE 145 1. táblázat. A Nansen-bélyegekből befolyt összegek (svájci frankban) 1926: 88,305 1927: 66,635 1928: 89,750 1929: 104,000 1930: 58,265 1932: 105,137 1933: 73,658 1934: 132,027 (Forrás: Simpson: i. m. 206, 209.) 1935: 338,306 1936:255,235 2. táblázat. Népszövetség hozzájárulása a Főbiztosság, ill. a Nansen-Iroda adminisztratív kiadásaira (svájci frankban) 1921: 35,000 1922:253,000 1923: 293,000 1924: 214,000 1925: 253,000 1926: 303,000 1927: 325,000 1928: 339,000 1929: 298,000 1930: 328,000 1931: 333,000 1932:298,000 1933: 298,000 1934: 300,000 1935: 280,000 1936: 318,000 1937:477,000 (Forrás: Simpson: i. m. 195.) Noha a Népszövetség pénzeit csak adminisztratív kiadásokra lehetett fordítani, a Közgyűlés állandóan hangoztatta a humanitárius munka folytatásának jelentőségét. Az alapelv az volt, hogy a főbiztos ne részesítse közvetlen segélyezésben a menekülteket, hanem segítsen nekik eljutni olyan országokba, ahol el tudják magukat tartani. Itt ki nem mondottan arról volt szó, hogy a Népszövetség a kormányok és a különböző segélyszervezetek adományait várta a segélyezés finanszírozására. A Közgyűlés és a Tanács többször is felszólította a kormányokat és a különböző szervezeteket az adományozásra. A szabályok azonban azért vannak, hogy meg lehessen szegni őket. Ez ebben az esetben is így volt: a Népszövetség több esetben adott közvetlen segélyeket a menekülteknek. Erre azért kerülhetett sor, mert az 1930-tól önálló Nansen Iroda pénzügyeit a Népszövetség Közgyűlése és a Tanács csak közvetett módon ellenőrizhette, és ily módon lehetőség nyílt kisebb összegek közvetlen segélyezésre való felhasználására. Ehhez hozzájárult az a szervezeti zűrzavar is, hogy a politikai és jogi tevékenységet a Népszövetség Titkársága, míg a humanitárius munkát a Főbiztosság, illetve később a Nansen Iroda végezte. A menekültek ellátásának, segélyezésének, haza- és áttelepítésének anyagi terheit a kormányok és a segélyszervezetek fedezték. 1929-ben mind az ILO Igazgató Bizottsága, mind pedig Nansen elérkezettnek látta az időt a menekültügy népszövetségi gépezetének felülvizsgálatára. Nansen úgy gondolta, hogy a problémát 10 éven belül meg lehet oldani, ha létrehoznak egy megfelelő szervezettségű és anyagi bázissal rendelkező szervet a Népszövetség Titkárságán belül. Az ILO támogatta az elgondolást, annál is inkább, mert számos olyan technikai, pénzügyi, jogi és politikai kérdés maradt megoldatlanul, amelyet a Népszövetség keretei között jobban lehetett rendezni. Sok nehézséget okozott a kettős adminisztráció is, miután a hatáskörök pontos elhatárolása nem történt meg. Az ILO Igazgató Tanácsának döntésébe a mindig elégtelen anyagi háttér és az egyre erősödő 10 Századok 87/1
