Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Rózsa Mihály: A Népszövetség menekültügyi tevékenysége 134
144 RÓZSA MIHÁLY A Népszövetség Tanácsa örömmel vette, hogy megszabadulhat a kényes témától, és ezért gyorsan elfogadta a javaslatot. Az ILO Igazgató Bizottsága viszont mindent megtett, hogy elhárítsa magától az új feladatokat. Az erre irányuló erőfeszítések azonban nem jártak sikerrel, mert a Népszövetség Közgyűlése 1924. szeptember 25-i határozatában jóváhagyta a javaslatot.44 Az új rendezés szerint a menekültekkel kapcsolatos technikai problémákat az ILO Menekültügyi Osztálya, míg a politikai, jogi és humanitárius kérdéseket a Főbiztosság intézte. Az ILO csak azzal a feltétellel vállalta a feladatot, hogy a menekültügyi tevékenységet minél hamarabb beszüntetik, és hogy nem neki kell állnia a segélyezés és az utaztatás költségeit. A Főbiztosság személyzetének jó része átkerült az ILO állományába. Nansen továbbra is főbiztos maradt, elsősorban az örmény menekültek áttelepítésével, valamint az új Menekültügyi Alap létrehozásával foglalkozott. A menekültügy „kettéosztása" természetesen felvetette az ellenőrzés és a koordináció, valamint a hatáskörök problémáját. Erre nem született intézményes megoldás, és ez jelentősen megterhelte az amúgy sem túl jól működő gépezet működését. Az ILO nagy erőfeszítéseket tett arra, hogy minél több menekültet telepítsen át és segítsen munkához jutni. Küldöttségeket menesztettek több európai és latinamerikai országba a munkaerőpiac felmérése céljából. Héthónapi tevékenység után — az ILO Menekültügyi Osztálya 1925. január 1-től működött — az Osztály tanulmányt készített a menekültügy helyzetéről a Népszövetség Közgyűlése és Tanácsa részére. Ebben felvázolták a kérdés hosszú távú megoldásának lehetőségeit, elsősorban pénzügyi szempontból. Javasolták egy Menekültügyi Alap létrehozását, amelyből a menekültek később visszafizetendő kölcsönöket kapnának az új élet megteremtésére. A másik nagy jelentőségű elképzelés szerint a menekültek a személyi dokumentumok — a Nansen-útlevél — kiadásakor 10 svájci frankot fizetnének. Ebből 5 frankot az Alap, 5-öt pedig a befogadó ország illetékes hatóságai kapnának.45 Ez a javaslat később úgy módosult, hogy a személyi dokumentumokra minden menekültnek 5 frankos bélyeget kell vennie, kivéve a nagyon szegény menekülteket. így született meg az ún. Nansen-bélyeg, amely a menekültügyi tevékenység egyik fő pénzforrása lett. A Nansen-bélyeg valójában a gazdagabb menekültek „adója" a szegényebbeknek, és így az anyagi segítségen kívül példát mutat a szervezett önsegélyezésre is; általa a menekültek közösségének szolidaritása is kifejezésre jutott. A gyakorlatban az így befolyt összegek nagy része nem jutott el az Alaphoz, hanem a helyszínen használták fel a pénzeket. Ez annyit jelent, hogy 1926 és 1936 között 1311318 svájci frank folyt be így a menekültek megsegítésére. Ugyanakkor az adminisztrációs költségekre sokkal több pénz jutott. 44 O. J. spec, supp., No. 38., Sept. 1925, 43. 45 Simpson: i. m. 205.
