Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Rózsa Mihály: A Népszövetség menekültügyi tevékenysége 134
A NÉPSZÖVETSÉG MENEKÜLTÜGYI TEVÉKENYSÉGE 139 lyokkal foglalkozó és a szovjet-oroszországi segélyakciót irányító főbiztosi teendőket látta el. Visszatérve a menekültkérdésre, a genfi konferencián szóba került a menekültek jogi helyzete, a Főbiztosság kiadásainak ügye és egyáltalán a Népszövetség menekültügyi tevékenységének alapelvei. A tanácskozáson a küldöttek és a Népszövetség képviselői felszólalásaiból kibontakoztak a szervezet menekültügyi tevékenységét meghatározó alapelvek, amelyek a következők: 1. A Népszövetség egyes menekült-csoportok politikai és jogi védelmében működik közre, szó sem lehet arról, hogy a szervezet vállalja az összes menekült ügyét. 2. A Népszövetség menekültügyi tevékenysége csak ideiglenes jellegű, mert a problémát záros határidőn belül meg lehet oldani. 3. A Népszövetség költségvetéséből csak a központi menekültügyi szerv (Főbiztosság) adminisztratív kiadásai fedezhetők, a helyi képviseletek csak kivételes esetben kaphatnak pénzt ebből a forrásból. Az operatív költségeket a kormányoknak és a humanitárius szervezeteknek kell viselniük. 4. A Népszövetségnek és menekültügyi szerveinek elsősorban koordináló szerepe lehet a különböző akciókban, az operatív feladatokat a kormányok és a humanitárius szervezetek végzik.2 5 A döntéshozatali mechanizmus első szakaszában a fontos politikai és jogi kérdésekben a szakemberek határozattervezeteket dolgoztak ki, ezeket a megfelelő egyeztetések után a Közgyűlés és/vagy a kormányközi konferenciák elé terjesztették, majd a szerződések a kormányok ratifikálása után léptek érvénybe az adott országban. A Népszövetség alkalmanként kiterjesztette a politikai és jogi védelmet a menekültek egyes újabb csoportjaira, de az összes menekültre vonatkozó védelem iránti kéréseket a Közgyűlés mindig leszavazta. A norvég kormány például 1935-ben a Közgyűlés Hatodik Bizottsága elé terjesztette a Menekültekről és Hontalanokról szóló Általános Egyezmény tervezetét, de az elképzelést csak kevesen támogatták.2 6 Maga Nansen is mindig átmenetinek tekintette munkáját. Az ő tevékenységének időszakában népszövetségi körökben általános volt a remény, hogy a menekültek elhelyezésének kérdése — hasonlóan a hadifoglyokéhoz — záros határidőn belül megoldódik. Jellemzően mutatja ezt, hogy a szervezet 10. Közgyűlése 1929-ben olyan értelmű határozatot hozott, hogy a menekültekkel foglalkozó szerveknek 10 éven belül meg kell szűnniük27 és a 12. Közgyűlés 1939-re, majd később 1938-ra tűzte ki a Nansen Iroda felszámolásának határidejét.28 Hogy mi indokolta ezt az optimizmust? Talán a háborús borzalmak tér- és időbeli közelsége? Talán a gazdasági fellendülés? Talán a wilsoni elvek győzelmébe vetett hit? Talán a kommunizmus legyőzésének gondolata? Valószínűleg mindez egyszerre. De a reménykedők tévedtek. 25 Simpson: i. m. 192. 26 Annuaire de la Société des Nations, préparé sous la direction de Georges Ottlik, Genève, 1932— 36. Editions de l'Annuaire de la SDN, 670. 27 О. J. spec, supp., No. 74., Oct. 1929., 21. 28 О. J. spec, supp., No. 92., Oct. 1931., 35.
