Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Rózsa Mihály: A Népszövetség menekültügyi tevékenysége 134
140 RÓZSA MIHÁLY E kitérő után térjünk vissza az újonnan kinevezett főbiztosra és a menekültekre. Nansen legfontosabb feladatai a következők voltak: az orosz menekültek számának megállapítása, az egyes táborokban (pl. Konstantinápoly) dühöngő járványok megfékezése, élelmezés, ruházkodás, a menekültek megfelelő személyi dokumentumokkal történő ellátása és ezek elismertetése minél több országban, a menekültek letelepedésének elősegítése. Az egyik kulcskérdés az volt, rá tudja-e beszélni Nansen a különböző kormányokat, hogy járuljanak hozzá a menekültügy rendezéséhez — anyagilag is. Maga Nansen nem kért fizetést. Kezdetben a Főbiztosság ügyeinek intézésére a Vöröskereszt helyi képviselőit kérték fel, később azonban, ahogy növekedtek az adminisztrációra fordítható kiadások, Nansen a saját embereit küldte a „terepre". A főbiztos munkáját az évente kétszer összeülő kormányközi bizottság, valamint a humanitárius szervezeteket tömörítő tanácsadó bizottság segítette.29 Ami a menekülteket illeti (ne felejtsük : ekkor a Népszövetség kizárólag az orosz, vagyis a fehérorosz menekültekkel, a forradalom elől menekülő arisztokratákkal, bukott politikusokkal, katonákkal — többnyire tisztekkel, de nem kevés közlegénnyel is — „foglalkozott"), ők különböző európai és távol-keleti országokban várták sorsuk jobbra fordulását.3 0 Eloszlásukról egymástól rendkívül eltérő adatok láttak napvilágot. Abban azonban egybevágnak a számok, hogy a legtöbb orosz menekült Lengyelországban és Németországban lelt ideiglenes otthonra, 1921—1922-ben kb. 300—300 ezren tartózkodtak ezekben az országokban. Kb. 50—60 ezren éltek ekkor Franciaországban, Ausztráliában és Törökországban (országonként). Jelentős számban — 15—20 ezren — tartózkodtak Finnországban, Olaszországban, Jugoszláviában, Észtországban, Bulgáriában és Nagy-Britanniában is. Magyarországra is került kb. 5 ezer orosz menekült.31 Az, hogy kezdetben csak az orosz menekültek ügyét vállalta a Népszövetség, egyértelműen politikai döntés volt, a humanitárius szempontok annyiban játszottak szerepet, hogy itt milliós nagyságrenddel kellett számolni. A kérdés politikai jelentőségét jelzi az a tény is, hogy egészen 1926-ig a Népszövetség nem is definiálta a menekült fogalmát, noha „politikai és jogi" védelemben részesített több százezer embert. Ennek egyik legfontosabb állomása az 1922. július 3—5. között Genfben megtartott kormányközi konferencia volt, amelynek utolsó napján egyezményt fogadtak el az orosz menekültek személyi dokumentumainak kiadásáról. így született meg az ún. Nansen-útlevél, amelyet 53 állam fogadott el. A megállapodás értelmében ezt a személyi igazolványt és útlevelet kombináló dokumentumot az állampolgárságuktól megfosztott orosz menekültek kaphatják meg; kiadásuk, megújításuk és visszavonásuk a befogadó állam hatóságainak joga.3 2 A Népszövetség azonban „morális szavatosságot" biztosít a kiadott " Simpson: i. m. 200. 30 A kérdést ma már a szovjet szakirodalom is tárgyalja, lásd: L. K. Skarenkov: Agonija belőj emigracii. Moszkva, 1981, Müszl, 231. 31 Simpson: i. m. 82. 32 Nathan-Chapotot: i. m. 58.
