Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Rózsa Mihály: A Népszövetség menekültügyi tevékenysége 134
138 RÓZSA MIHÁLY Egyesült Államok, amely viszont továbbra is fenntartotta a szigorú bevándorlási kvótarendszert. Ebben a helyzetben a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága és a Vöröskereszt Társaságok Ligája 1921. február 16-ára konferenciát hívott össze Genfbe, hogy határozzanak a menekültek jogi helyzetéről, segélyezésük lehetőségeiről, segítsenek nekik a hazatérésben vagy az új hazában történő letelepedésben. A konferencia felkérte a Népszövetséget, hogy nevezzenek ki főbiztost a menekültügyi kérdések intézésére.2 0 Gustave Ador, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának elnöke 1921. február 20-án levelet intézett a Népszövetség Tanácsához, amelyben kifejtette, hogy „a Népszövetség az egyetlen olyan nemzetek fölötti politikai szervezet, amely képes megoldani a (menekültügyi) problémát". A levélben a svájci politikus javasolta, hogy a Népszövetség nevezzen ki főbiztost az orosz menekültek ügyeinek intézésére.21 1921. június 27-én a Tanács úgy döntött, hogy konferenciát hív össze az orosz menekültek helyzetéről. A tanácskozást 1921 augusztusában Genfben tartották meg, és felkérték a világhírű norvég sarkkutatót, Fridtjof Nansent, hogy vállalja el az Orosz Menekültek Főbiztosának tisztét. Ez 1921. szeptember 1-én megtörtént. A 60 éves tudós akkor már komoly humanitárius múlttal rendelkezett, rendkívül nagy erkölcsi tekintélye volt, és ezért nem véletlen, hogy a már idézett levélben Ador személy szerint őt javasolta a főbiztosi poszt betöltésére.22 Nansen már a Népszövetség tevékenységének megkezdése után röviddel, 1920 áprilisában fontos feladatot kapott: ő lett a szervezetnek a hadifoglyok hazatelepülésével megbízott főbiztosa. Ezt a feladatot 1922 őszéig befejezte, és jelentésében arról szólt, hogy 430 ezer hadifogoly került haza a Népszövetség közreműködésével.23 A már említett, az orosz menekültekkel foglalkozó konferencián Nansent azzal is megbízták, hogy a Népszövetség nevében tárgyaljon a szovjet hatóságokkal az éhezők megsegítéséről. A Népszövetség azonban nem biztosította ehhez a megfelelő anyagi feltételeket, ezért Nansen számos kormány és jótékonysági szervezet segítségét vette igénybe, hogy nagy mennyiségű élelmiszert juttathasson el a polgárháború sújtotta Szovjet-Oroszországba, amely nem volt tagja a nemzetközi szervezetnek. Ez annál is nehezebb volt, mert a szovjet hatóságok nem tárgyaltak az angol—francia befolyás alatt álló Népszövetséggel. Nansennel azonban szóba álltak. 1921. augusztus 27-én a norvég tudós-politikus és Csicserin, szovjet külügyi népbiztos két egyezményben rögzítette a segélyakció kereteit. A program 1923 nyaráig tartott, és több millió ember életét mentette meg. Az eredmények elismeréseképpen Nansen 1922-ben Nobelbékedíjat kapott, és ugyanebben az évben Moszkva díszpolgárává választották, amit ő — semlegességére hivatkozva — visszautasított.24 Volt tehát egy olyan időszak, amikor Nansen egyszerre három főbiztosi munkát is ellátott: menekültügyi, hadifog-20 Forty years, 4. 21 League of Nations Official Journal (O. J.) 1921: 227, 45. 22 Nansen életéről lásd: E. E. Reynolds: Nansen, Harmondworth, 1949, Penguin Books, 283. 23 Grahl-Madsen: i. m. 3. 24 Uo. 5.
