Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Rózsa Mihály: A Népszövetség menekültügyi tevékenysége 134
A NÉPSZÖVETSÉG MENEKÜLTÜGYI TEVÉKENYSÉGE 135 kifejezés olyan személyt jelent, akit egy állam sem tart saját törvényei alapján állampolgárnak."6 De jure hontalan az a személy, aki semmilyen állampolgársággal nem rendelkezik. De facto hontalan az a személy, akitől nem vonták meg az állampolgárságot, de semmilyen kormány védelmével nem rendelkezik. A menekültstátus megszerzése nem függ attól, hogy az illető hontalan-e vagy sem.7 Menedéknyújtás alatt valamely államnak azt a tevékenységét értjük, amellyel egy más állam üldözött polgárát befogadja. Ez a befogadás természetesen főként az állam területén történik, vagyis az ún. területi menedék nyújtásában áll.8 Létezik az ún. diplomáciai menedékjog is, amikor az államok diplomáciai képviseleteik épületében nyújtanak menedéket az üldözötteknek. A menedékjog az állam joga arra, hogy menedéket nyújtson politikai okok miatt üldözött személyek számára. Ezt az állami szuverenitásból folyó jogot a nemzetközi szokásjog elismeri, és azt egyes nemzetközi okmányok is rögzítik. A menedékjog alanya tehát az állam abban az értelemben, hogy az állam jogosult az üldözöttnek menedéket nyújtani. Az üldözött személy ugyanakkor nem léphet fel az állammal szemben a menedékjog kötelező megadása érdekében.4 A területi menedékjog esetében a befogadó államot megilleti a minősítési jog, vagyis hogy eldöntse, menekültnek tekinti-e az adott személyt. Ehhez azonban annak megállapítása szükséges, hogy valóban üldözöttről van-e szó és ha igen, az üldözés politikai okokból történik-e. A történelem során sokszor — és különösen a II. világháborút követő években, majd 1956-ban és 1968-ban — bebizonyosodott, hogy egyes kormányok nem tartják lényegesnek a — főleg szocialista országokból történő — távozás okainak megvizsgálását, és minden jelentkezőt politikai menekültnek minősítenek. A menedékjog intézményének eredete az ókorba nyúlik vissza. Az egyiptomi fáraók idejéből fennmaradt nemzetközi szerződések, a zsidók életéből vett bibliai történetek azt mutatják, hogy a menedékjog már ebben a korban is ismeretes volt.1 0 Az ókorban azonban a menedékjog a legnagyobb szerepet a görögöknél játszotta, ahol a tömeges száműzetés a politikai változások szokásos kísérője volt. Itt kiemelkedő jelentősége volt az ún. belső menedékjognak, amelynek értelmében a papok menedéket adhattak a templomban az üldözötteknek, általában azoknak, akiket igaztalanul vádoltak. Ha a befogadott személy bűnössége beigazolódott, akkor a papok kiadták az igazságszolgáltatásnak. Természetesen itt is voltak kivételek, a megfelelő ajándékok felajánlásával elő lehetett segíteni a papok tartós támogatását. A belső menedékjogból fejlődött ki azután a területi menedékjog, és egyes városok, városállamok — a gazdaság és a kereskedelem fejlődését szem előtt tartva — 6 Az emberi jogok dokumentumokban. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1976. 514. 1 Weis: i. m. 7. 8 Haraszti: i. m. 545. 9 Uo. 547—548. 10 Uo. 546.
