Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
AZ OSzDMP ÉS A NEMZETISÉGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTOK EGYESÜLÉSE 127 közepette, » egyhangúan « elfogadta, nyilvánvaló félreértésen alapul. A bizottság és az EKB a maga nevében valóban egyhangúan rendelte el, hogy kongresszusi vitára bocsássák e követelés elismerésének kérdését. Amikor azonban a kongresszus idő hiányában levette a napirendről a Lengyelország számára felállítandó külön alkotmányozó gyűlés kérdésének megvitatását a pártunk programjában szereplő nemzeti kérdéssel kapcsolatban, akkor az LKLSZD küldöttségének javaslatára a bizottság és az EKB elhatározták, hogy leveszik a napirendről a sajátjavaslatukat is, azaz Lengyelország autonómiájának kérdését.'448 Az LKLSZD V. kongresszusa megbízta a párt Főigazgatóságát, hogy tegyen lépéseket a kérdés leggyorsabb tisztázása érdekében, bár végeredményben mindez nem okozott fennakadást az OSZDMP és az LKLSZD egyesülésében. Általában elmondható, hogy a forradalom éveiben a nemzeti kérdés sem egészében, sem részletkérdéseiben nem élezte ki a lengyel és az országos szociáldemokrata párt viszonyát, elsősorban amiatt, hogy e kérdéskör elméleti vonatkozásai ekkortájt háttérbe szorultak a fontosabbnak tekintett aktuális gyakorlati-politikai problémákkal szemben.14 9 Az ellentétek nyílt megvitatása ekkor elmaradt, viszont az objektív helyzet megváltozásával a forradalmat követő reakciós időszakban újból felszínre törtek a nézeteltérések, amiben a nemzeti autonómia körüli tisztázatlanság is közrejátszott.15 0 ,48 Arhiv IML, f. 164, op. 1, jed. hr. 15, 1. 34—36. — Idézi: Csetvjortij (objegyinyityelnij) szjezd RSZDRP. Protokoll, i. m. 637. 14g V. Leder i. m. 182—183. és /. Sz. Jazsborovszkaja: Razrabotka V. I. Lenyinim principa parava nacij na szamoopregyelenyije i otnosenyije к nyemu SZDKPiL (dofevralszkij period). In: Lenyin i Polsa. Problemi. Kontakti. Otkliki. Redakcionnaja kollegija: A. Ja. Manuszevics, I. Sz. Miller, T. F. Fedoszova. Moszkva 1970. 242. 150 Rosa Luxemburg már 1908-ban megkezdte „A nemzeti kérdés és az autonómia" című cikksorozatának publikálását, melyben cáfolta a nemzetek önrendelkezési jogának helytálló és aktuális mivoltát, s részletesen kifejtette a Lengyelország számára biztosítandó nemzeti autonómia mibenlétét. Cikkeit az LKLSZD elméleti folyóirata, a Przeglad Socjaldemokratyczny közölte az 1908/6., 7., 8—9., 10. és az 1909/12., 14—15. számaiban. Az, hogy az OSZDMP IV. kongresszusa végül is elismerte-e vagy sem a nemzeti autonómia követelését Lengyelország számára, máig nem tekinthető tisztázottnak. Itt csak jelezni szeretnénk, hogy a közvetlenül a kongresszus után kiadott jegyzőkönyvben (mely alapul szolgált az 1959-es újrakiadáshoz is) nem szerepel elfogadottként a lengyeleknek ez az igénye, s ezt az állapotot tükrözi az újabb történeti irodalom is. Megfontolásra érdemes viszont az a körülmény, hogy a korabeli irodalomban és a 20-as évek szovjet történetírásában is több szerző tényként kezelte a lengyel autonómia-törekvés elismerését a IV. kongresszus által (Lásd pl. V. Leder i. m. 182., vagy a kongresszusi küldött, Sz. G. Saumjan egy 1906-os írását: „Nacionalnij voproszi szocialgyemokratyija", In: Sz. G. Saumjan Izbrannije proizvegyenyija v dvuh tomah. Tom 1, 1902—1916 gg. Moszkva 1957. 158.). Egy 1922-es tanulmány szerzője arra vezeti vissza az ezzel kapcsolatos nézeteltéréseket, hogy a kongresszusi jegyzőkönyv mensevik összeállítói a PPS velük kontaktusban álló képviselőinek megkeresésére „elfelejtették" bevenni a dokumentumba, hogy a stockholmi fórum elismerte Lengyelország autonómiájának követelését. Szerinte ezt követően csak az LKLSZD „energikus beavatkozása" és a Központi Bizottság bolsevik kisebbségének támogatása révén sikerült „helyreállítani az igazságot". — Sz. Pesztkovszkij: Borba partyij v rabocsem dvizsenyii v Poise v 1905—1907 gg. — Proletarszkaja Revoljucija, 1922. 11. szám 44.
