Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
128 MÁTÉ ISTVÁN A lett szociáldemokraták 1906 augusztusában tartották meg Rigában pártjuk III. kongresszusát, mintegy 40 küldött részvételével, meglehetősen veszélyes körülmények között. Az illegalitásban tevékenykedő szervezet legfelső szintű összejövetelének színhelyét a rendőrség már a harmadik napon kinyomozta, ezért félbe kellett szakítani és máshol kellett folytatni a munkát.151 Végső soron mindez nem befolyásolta az értekezlet eredményességét. A résztvevők elfogadták az OSZDMP IV. kongresszusán kidolgozott egyesülési platformot, s az összeolvadásról hozott határozatukban azt is kimondták, hogy az ezentúl Lett Határterület Szociáldemokráciája néven tevékenykedő szervezet elküldi egy képviselőjét az összpárti Központi Bizottságba.152 A lett pártkongresszus közös területi szervezetbe tömörítette az addig különálló lett, orosz, litván és más nemzetiségű csoportokat. Kidolgozta a közös szociáldemokrata bizottságok megválasztásának nemzetiségi szempontoktól független rendjét, s kimondta, hogy a különböző nemzetiségű proletárok körében folytatandó agitáció és propaganda céljából fel kell állítani a más-más nyelven dolgozó propagandisták csoportjait. Ezzel az állásfoglalásával a Lett Határterület Szociáldemokráciája az egyesülési kongresszuson elfogadott platform szellemében oldotta meg a területén élő soknemzetiségű munkásság összefogásának problémáját, ^ kiküszöbölte a föderációs összekapcsolódásból fakadó veszélyeket.153 Amíg a Lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokráciájának, valamint a Lett Határterület Szociáldemokráciájának kongresszusai különösebb viták nélkül jóváhagyták az OSZDMP IV. kongresszusán véglegesített belépési szabályzatukat, addig a Bund berkeiben ezúttal is erős fenntartásokkal fogadták a csatlakozás hírét, pontosabban annak feltételeit. Azt minden zsidó szociáldemokrata párttag megértette, hogy a Bund nem maradhat egyedül, hogy a zsidó nacionalista szervezetek részéről jövő erőteljes nyomás közepette nem lehet még jobban elszigetelődni az országos párttól. Ezt még az egyesülés korábbi heves ellenzői is felismerték, s ennek következtében a Bundon belüli polémia 1906 tavaszán-nyarán az egyesülés szükségességének elvitatásáról mindinkább áttevődött az OSZDMP keretében a zsidó párt számára biztosítandó garanciák kérdésére. Ilyen előzmények után ült össze Lvovban a Bund VII. kongresszusa 1906 szeptemberében, ahol nem sok időt igényelt az egyesülés kérdése, s a küldöttek az erről hozott határozatot is megszavazták 48:20 arányban. Ez azonban olyan „szigorúan kimért", a nemzeti elhatárolódás szellemében fogant állásfoglalás volt, mely csak formálisan szüntette meg a két párt közötti szakadást; — a gyakorlati megvalósítás szempontjából nem sok jót ígért.154 A Bund VII. kongresszusának határozata a forradalmi feladatok miatti szükséges lépésnek tartotta az egyesülést, s azt is, hogy ennek érdekében az egységes párt keretein belül oldják meg a vitás kérdéseket. Leszögezte azonban, hogy az 151 P. Sztucska: Iz proslovo Kommunyisztyicseszkoj Partyii Latvii. (Otrivki licsnih voszpominanyij) — Proletarszkaja Revoljucija, 1922. 12. szám. 55. 152 Ja. P. Krasztiny: Revoljucija 1905—1907 gg v Latvii, i. m. 302—306. 153 T. Ju. Burmiszlrova i. m. 176—177. 154 M Rafesz i. m. 182—184.
