Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
126 MÁTÉ ISTVÁN és az LKLSZD egyesülésének feltételeiről, de végül is jóváhagyták azokat. Az OSZDMP KB mensevik képviselői ugyanakkor hevesen opponálták Dzierzynskinek a lengyelek nemzeti autonómiájáról tett megállapítását, ami így hangzott: „A Lengyelország számára biztosítandó autonómiával kapcsolatos követelésünk elfogadásával az OSZDMP legutóbbi kongresszusa (az Egyesülési Kongresszus) ténylegesen elismerte, hogy a proletariátus érdekében az autonómia az a politikai forma, melyben a jelenlegi pillanatban realizálható a lengyel nép önrendelkezési joga."14 3 Dzierzynski megfogalmazásából kitűnik, hogy a nemzeti kérdés megoldásakor a lengyel szociáldemokraták ezúttal összekapcsolták az önrendelkezési jogot Lengyelország nemzeti autonómiájának követelésével, ez utóbbit az önrendelkezés sajátos lengyelországi megvalósulási formájának tekintették,14 4 melynek kivitelezéséről majd a Varsóban felállítandó lengyel szejm fog dönteni az összoroszországi alkotmányozó gyűlés határozatainak megfelelően.14 5 A nemzetek önrendelkezési jogának és a nemzeti autonómiának ilyen sajátos kompromisszumos összeegyeztetésében kereshetjük annak magyarázatát, hogy a lengyel szociáldemokraták a forradalom éveiben s magán az egyesülési kongresszuson sem léptek fel az önrendelkezéssel szemben, holott — mint láttuk — 1903-ban ezt még teljes mértékben elfogadhatatlannak tartották.146 Az LKLSZD V. kongresszusán az OSZDMP KB képviselői vitatták, hogy az egyesülési értekezlet elismerte volna a lengyel párt nemzeti autonómia-igényét.14 7 Az LKLSZD küldöttei megismerkedhettek Litvinovnak (B. D. Vigiljevnek) a lengyel párt központi lapjához (Czerwony Sztandar) intézett 1906. június 14-i (27-i) levelével is, melyben az LKLSZD belépési tervezetének IV. kongresszusi előadója a következőkkel magyarázta a nemzeti autonómia körül támadt nézeteltérést: „Az LKLSZD-beli elvtársaknak az az állítása, miszerint a Lengyelország autonómiájának követelését elismertetni kívánó javaslatot a kongresszus mindenféle vita nélkül, tapsvihar 143 F. E. Dzerzsinszkij : Izbrannije proizvegyenyija v dvuh tomah. Tom 1, 1897—1923. Moszkva 1977. 113. 144 V. Leder l m. 182. 145 Ezzel kapcsolatban az LKLSZD V. kongresszusának határozata leszögezte: „...ugyanúgy, ahogy az agrárkérdést sem lehet megoldani forradalmi módon másként, mint a centrumból kiindulva, demokratikus állami intézmények biztosítása útján, pontosan ugyanúgy a lengyel kérdést is kizárólag a központi forradalmi hatalom, az országos Alkotmányozó Gyűlés oldhatja csak meg. Mindegyik kérdésben a helyi intézményeknek kell megvalósítani, életbe léptetni azt a határozatot, amit az egységes központi forradalmi intézmény ad majd ki. A varsói lengyel szejmnek csak az autonóm Lengyelország belső rendjét kell majd kidolgoznia — a közös demokratikus alapokat... az országos Alkotmányozó Gyűlés fogja majd védelmezni a lengyel—orosz proletariátus képviselőinek közös erejével." — A határozatot a bolsevik Eho című lap (1906. június 22., 1. szám 2.) nyomán idézi T. Ju. Burmisztrova i. m. 198—199. 146 Megjegyzendő, hogy a nemzeti önrendelkezési jog és a lengyel nemzeti autonómia összeegyeztetése ellenére a lengyel szociáldemokraták továbbra sem fogadták el az állami különválás gondolatát, ami pedig az OSZDMP felfogásában az önrendelkezés tényleges tartalmának számított. 147 A lengyel szociáldemokrácia neves korabeli vezetőjének, Ledernek a megállapítása szerint magánbeszélgetéseken a bolsevik Vorovszkij is hangoztatta fenntartásait ez ügyben, de a kongresszus előtt csak a mensevik KB-küldöttekkel folyt erről a vita. — V. Leder i. m. 182.
