Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
AZ OSzDMP ÉS A NEMZETISÉGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTOK EGYESÜLÉSE 125 továbbra is a területi autonómia és a demokratikus centralizmus alapján állt ugyan, azonban a nemzetiségi pártoknak biztosított külön jogok (saját szervezetek fenntartása; saját kongresszusok és pártvezetőség; képviselet a Központi Lap szerkesztőségében, illetve a Központi Bizottságban, a nemzetközi szocialista kongresszusok OSZDMP-küldöttségében stb.) a föderációs jellegű összekapcsolódás tagadhatatlan ismérveinek tekinthetők. Ilyen vonatkozásban kétségtelenül a Bund kapta a legnagyobb engedményt, mivel — még ha kivételképpen is — elismerték számára a nemzetiségi alapon történő szerveződés és tevékenység jogát.'4"* Az 1906-os IV. OSZDMP-kongresszuson tehát olyan félföderalista szervezeti viszonyt14 2 eredményező egyesülési tervezetek kerültek elfogadásra, melyek átmenetinek szánt érvénnyel elméleti vonatkozásokban is engedményeket tettek. Kompromisszumok születtek, melyek értékét, jelentőségét és hatását csakis gyakorlati alkalmazásukon lehetett lemérni. Ebből a szempontból viszont azt is meg kell vizsgálnunk, hogyan vélekedtek belépési szabályzatukról az illető nemzetiségi pártok, kongresszusaik miként erősítették meg a stockholmi megállapodásokat. A Lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokráciája 1906. június 18. és 24. között tartotta soron következő V. kongresszusát a galíciai Zakopánéban. A Főigazgatóság beszámolóját F. E. Dzierzynski terjesztette az 51 szavazati és 13 tanácskozói jogú küldött elé, amit meghallgatott az OSZDMP KB képviseletében megjelent mensevik L. I. Goldman (fedőneve: „Akim", „Mika") és O. H. Ausszem („Bark", „Grab"), valamint a bolsevik Vperjod című lap szerkesztőségét képviselő V. V. Vorovszkij („Javorszkij"). A delegátusok élénk vitába bocsátkoztak az OSZDMP nem hajthatta végre a párt legszükségesebb és legfontosabb vállalkozásait." — Lenin: Az OSZDMP VI. (prágai) összoroszországi konferenciája. A konferencia határozatai. — LÖM 21. köt. 128. i*i'a A kérdéskör megítéléséhez az is hozzátartozik, hogy a Bund sajátos, a többiektől eltérő követelései szerves kapcsolatban voltak a munkásmozgalmon belüli jellegzetességeivel, illetve az oroszországi zsidó proletariátus (és tágabb értelemben az oroszországi zsidóság) különleges állapotával. Mindennek lényegét röviden abban lehetne összefoglalni, hogy a Bund azon zsidó proletárok szervezésére és összefogására jött létre 1897-ben, akik az önálló „nemzeti területtel nem rendelkező oroszországi zsidóság részét képezték, akiket (népük más rétegeivel együtt) rendkívül súlyos (a többi népet érintő intézkedéseknél súlyosabb) rendeletek szorítottak kordába, s akik — lehetőségeiknél fogva — többségükben megrekedtek az elmaradott kisipari proletariátus fejlettségi szintjén. A cárizmus szigorú elnyomó intézkedései szükségszerűen váltották ki ellenhatásként egyfajta zsidó befeléfordulást és nacionalizmust. Mindezen tényezők hatásának szükségszerűen jelentkeznie kellett a Bund felépítésében, tevékenységében és ideológiájában, szükségképpen törekvéseiben és követeléseiben is. Ezek miatt alakult ki a Bundnak az oroszországi szociáldemokrácia körében tapasztalható azon egyedüli jellegzetessége, hogy az OSZDMP-vel, a lengyel, a lett és más nemzetiségi szociáldemokrata pártokkal szemben egyedül ő nem volt összetételében soknemzetiségű, s ö volt az egyetlen „területen kívüli" szociáldemokrata szervezet Oroszországban. 142 Az LKLSZD belépési szabályzatáról a Jermolajeva-Manuszevics szerzőpáros a következőket írja könyvében: „A szerződés feltételeinek kidolgozásakor mindkét szerződő fél tett egymásnak néhány engedményt: az LKLSZD egy szóval sem említette az OSZDMP programjában szereplő nemzeti kérdést, melynek annak idején kivételes jelentőséget tulajdonított, az OSZDMP pedig hajlott egy sor félföderális jellegű tételre, melyek az együttes baráti munka körülményei közepette bizonyos mértékig elvesztették negatív sajátosságaikat." — Jermolajeva—Manuszevics i. m. 130—131.
