Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség felszámolására irányuló hatósági elképzelések és intézkedések az ellenforradalmi Magyarországon 1119
MUNKANÉLKÜLISÉG AZ ELLENFORRADALMI MAGYARORSZÁGON 1131 megszüntetését. A közvetítő működésére tervezet készült, melyet a különböző szerveknek megküldtek hozzászólásra. A földművelésügyi miniszter ellenezte egyedül, hogy a mezőgazdasági közvetítést a népjóléti és munkaügyi tárca hatáskörébe utalják.4 3 A szociálpolitikával foglalkozó szakemberek és kormánytisztviselők tehát a munkanélküliség enyhítésének egyik hatékony módszerét látták az állami munkaközvetítők tevékenységében, működésének megjavításában. A szakszervezetek ugyancsak fontos szerepet szántak a munkaközvetítőknek az osztályharcban, a munkások érdekeinek védelmében, a munkanélküliség csökkentésében. A munkanélküliség enyhítése szempontjából találkozott a szociálpolitikával foglalkozó szakemberek és a szakszervezetek törekvése, de a közvetítés egésze, jellege tekintetében eltérőek voltak a céljaik, ellenezték a szakszervezeti közvetítés alárendelését a hatósági közvetítőknek, és elszántan harcoltak a szakszervezeti közvetítők államosítása ellen. Magyarországon a modern gyáripar kialakulásától kezdve különböző munkaközvetítők működtek. Külön közvetítője volt a szociáldemokrata vezetés alatt álló szakszervezeteknek és a keresztényszocialista szakszervezeteknek, s az egyes érdekképviseleteknek, vagyis a munkáltatók különböző érdekvédelmi szervezeteinek. Külön szervként tevékenykedett a mezőgazdasági és ipari, továbbá a bányászati és kereskedelmi munkaközvetítő hivatal, ezenkívül voltak hivatásszerű magán munkaközvetítők is, továbbá az egyes humanitárius egyletek is tartottak fenn közvetítőket. A szakszervezetek tagjaik részére közvetítettek munkát. Ez a tevékenység része volt annak az általános munkásvédelmi, érdekvédelmi munkának, amit a szakszervezetek tagjaik érdekében végeztek. A munkaközvetítés fegyver volt a szakszervezetek kezében a tőkések ellen vívott harcban: gazdasági nyomást gyakoroltak a munkapiacra, és a közvetítésen keresztül elhelyezték a maguk kádereit az egyes üzemekbe, ahol azok politikai munkát végezhettek, ezenkívül csak elfogadható, „méltó" munkabérek mellett közvetítettek, lealázó munkabéreket kínáló munkahelyekre nem irányítottak munkaerőt. Mivel csak szakszervezeti tagokat közvetítettek, taglétszámnövelő tényező is volt a közvetítő munka.4 4 A munkásság igen hamar felismerte a munkaközvetítés megszervezésének szükségességét, és az 1890-es évek elején már a munkásszervezetek jelentékeny közvetítési tevékenységet fejtettek ki, megelőzve ebben a munkaadói és az állami munkaközvetítő hivatalok létrejöttét.4 5 43 Országos Levéltár К—166. Népjóléti- és Munkaügyi Minisztérium. В. 1. d. 1926. 3517. Ein. b. ikt. A földmüvelésügyi miniszter levele Vass József népjóléti- és munkaügyi miniszterhez a munkaközvetítés átszervezése tárgyában. 44 Bőripari Munkás, XXX. évf. 9. sz. 1920. május 1. A munkaközvetítés fontossága; Famunkások Szaklapja, XXIX. évf. 8. sz. 1921. április 15. A munkanélküli szaktársak figyelmébe; Uo.: XXX. évf. 10. sz. 1922. május 15. A munkaközvetítés. 45 P. I. Arch. 665. f. 4. ö. е. I. köt.; A budapesti cipészsegédek önképző és munkaközvetítő egyletének jegyzőkönyvei.
