Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Majoros István: A keleti front és Oroszország a francia politikában (1917. II.-1918. X.) 1101
1112 MAJOROS ISTVÁN Oroszországban; b) Franciaországnak nincs lehetősége a cselekvésre, mivel a francia képviselők helyzetét a teljes elszigeteltség jellemzi. A szövetséges tiszteknek ugyanis megtiltották, hogy Oroszország déli részébe mehessenek, ezért Niessel se Kijevvel — Tabouis tábornok állomáshelye —, se Jassival — Berthelot tábornok főhadiszállása38 — nem tud kapcsolatot teremteni. A dokumentum egy másik mozzanatra is felhívja a figyelmet: a Szmolnij a hivatalos kapcsolat felvételére törekszik. Ha ez nem valósul meg, fennáll az a veszély, hogy a francia katonai missziónak el kell hagynia az országot. Ez pedig a lehető legrosszabb megoldás, mivel német inváziót jelentene Oroszországban. Ennek elkerülése érdekében a jelentés hangsúlyozza: „A boche ellen harcolunk, s ellene mindent, még a bolsevikokat is fel kell használni." Oroszország elhagyása vagy a szovjethatalom elismerése figyelmeztet egy másik dokumentum is.3 9 Az elismerésnek azonban azt a feltételt szabja, hogy a bolsevikok ne tárgyaljanak a központi hatalmakkal. Az októberi forradalom győzelme és 1918 márciusa, tehát a breszti béke megkötése közötti szakaszban a francia politika a tárgyalások késleltetésére, sőt megakadályozására tett kísérletet. Ennek eszközét a hivatalos kapcsolatok felvételében, a szovjet kormány elismerésében látták, legalábbis a dokumentumok szerzői. Erre azonban nem került sor, mivel a francia kormány másképpen vélekedett. így egy sajátos helyzet alakult ki abban az értelemben, hogy Párizs nem ismerte el a Népbiztosok Tanácsát, de a kapcsolatokat sem szakította meg vele. És bár a francia politikában Breszt után felerősödik a bolsevikellenes vonal, a velük való kapcsolat még ekkor sem szakad meg teljesen. Talán Niessel egyik jelentése mutat rá legjobban a két ország viszonyára. Eszerint Oroszországban a helyzet egyik napról a másikra változik, s a bolsevikok, valamint a szövetségesek kapcsolata a pillanatnyi érdekek hullámzása szerint alakul.40 A szovjethatalom és az Oroszországban tartózkodó francia képviseletek közötti kapcsolatot meglehetősen vékony szál biztosította. Ebben fontos szerepet játszott Jacques Sadoul kapitány, aki 1917. október elsején érkezett Petrográdra Albert Thomas megbízásából, s csatlakozott a francia katonai misszióhoz. November 7-én ott volt a Szmolnijban, egy nappal később pedig megismerkedett Leninnel és Trockijjal. Később Niessel megbízásából elsősorban Trockijjal tartotta a kapcsolatot, s erről, valamint oroszországi benyomásairól, tapasztalatairól rendszeresen levelekben számolt be, melyeket Albert Thomas-nak küldött. Sadoulnak már közvetlenül az októberi forradalom győzelme után az volt a véleménye, hogy a bolsevizmus tény, s nincsen olyan erő, mely képes lenne megtörni.41 A Petrográdon tartózkodó 38 Tabouis tábornokot 1917. december végén nevezték ki Franciaország komisszárjának Ukrajnában. Ez Ukrajna elismerését jelentette. Berthelot pedig a romániai francia katonai misszió vezetője volt. 1916 szeptemberében nevezték ki. 39 AMG 4 N 40 n 2504. 40 AMG 4 N 40 Párizs, 1918. május 9. 41 Jacques Sadoul : Notes sur la révolution bolchévique. Octobre 1917—janvier 1919. Paris 1971. 65.
