Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Majoros István: A keleti front és Oroszország a francia politikában (1917. II.-1918. X.) 1101
1106 MAJOROS ISTVÁN döntően hatott Párizs oroszországi politikájára. így az alábbiakban először azokat a forrásokat mutatjuk be, amelyek a francia érdekeket veszélyeztető oroszországi német térnyerés lehetőségével, s ennek elhárítási módozataival foglalkoznak. A német veszély Franciaország számára mindenekelőtt abban jelentkezett — a francia dokumentumok szerint —, hogy Oroszország erőforrásai esetleg német kézre jutnak, ezzel pótolni tudja veszteségeit és képes lesz a háború folytatására. Egy 1917. december 25-i keltezésű jelentés éppen ezért azt elemezte, hogy mit használhatnak fel a németek Oroszországban.2 5 Első helyen azt a tényt említi meg, hogy a háború előtt az Egyesült Államok után Oroszország volt a második legnagyobb mezőgazdasági hatalom a világon. Ezért a gabona megszerzése első helyen szerepel majd a német tervekben. A dokumentum megállapítja, hogy a legjobb gabonaföldek közül a lengyel területek, valamint Volhinia és Podolia egy része már megszállás alatt van. Oroszország délnyugati és déli területei még elkerülték ezt a sorsot. Az élelmiszerek közül számításba veendő a vaj is, mivel ennek a terméknek az exportja 1911-ben 76 500 tonnát tett ki, s ebből 29 940 tonnát Németországba szállítottak. A vajat elsősorban a tomszki, a permi és a vologdai régiók adták. Megemlíti még a jelentés a tojást, mely Lengyelországból (megszállás alatt) és Oroszország délkeleti, délnyugati részeiből került ki. Az élelmiszerek után a nyersanyagokat veszi sorra. A gyapottal kapcsolatban azt emeli ki, hogy ebből az orosz ipar számára sincs elegendő mennyiség, ennek ellenére fonalból és szövetből elfogadható mértékben részesülhet Németország. Jelentős tényként kezeli a dokumentum azt, hogy a Kaukázus olajtermelése második helyen áll az USA után, s a termelés a háború alatt sem csökkent. A Dél-Oroszországban található mangánnal kapcsolatos véleménye: „Oroszország gazdagsága mangánból akkora, hogy bányáinak Németország általi megszerzése kemény csapás lenne a szövetségesekre". Ezután az Urálból származó platina — ebből világelső volt Oroszország — háború előtti exportjával foglalkozik. A kitermelt mennyiség 56%-a Németországba, 36%-a az Egyesült Államokba s 8%-a Angliába került. A jelentés feltételezi, hogy Németország továbbra is a legnagyobb részt szeretné kapni ebből a nyersanyagból. A stratégiailag fontos és „veszélyeztetett" nyersanyagok közé sorolja még az Urálban található irídiumot, a jereváni kormányzóságban s az ugyancsak az Urálban fellelhető molibdént, valamint a wolframot a Bajkálon túli területeken. Az eddig elmondottakhoz a következő összegzést fűzi: „Bányatermékek szempontjából Oroszország hasonló szolgálatot tehet —- de nagyobb mértékűt —, mint amilyent a semleges Svédország, az elfoglalt Lengyelország és Románia ad Németországnak. Nagy mennyiségű ritka és értékes fémet szerezhetne, melyből nagy erőfeszítéssel csak keveset kap, azt is kockázatosan csempészet útján a spanyol partoknál tengeralattjárói segítségével." A dokumentum ezután számszerűen is kimutatja azt a mennyiséget, melyre Németországnak szüksége lehet a háború folytatásához. így gabonából 3 millió 23 AMG 4 N 4! doss. I.
