Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061
A SALAZAR-DIK.TATÚRA 1097 kereszténység bástyája Afrikában.9 5 A cél érdekében a DAK és Portugália közötti, az apartheid és az asszimiláció koncepciójának különbségében rejlő ideológiai nézeteltéréseket is félretették. Ahogy a gyarmatügyi miniszter megfogalmazta, „ha a nyugati civilizáció az afrikai kontinensen veszélybe kerül, akkor a DAK és Portugália közösen kell hogy fellépjenek védelmében".9 6 Adriano Moreira gyarmatügyi és Franco Nogueira külügyminiszter előtérbe kerülése egyébként már 1961-ben jelezte, hogy a gyarmati probléma nemzetközivé válása közvetlenebb fenyegetést jelentett, mint a — már lefejezett — belső ellenzék. A nemzetközi környezet pedig 1962 nyarától érezhetően Portugália javára kezdett változni. A Portugália elleni fegyverembargó júliusi megszavazása az ENSZ BT-ben ugyan az USA tartózkodása mellett még keresztülment, de aztán megkezdődött az amerikai politika fordulata. Először a nemzetközi konfliktusok súlypontjának Európára való áthelyeződése miatt fontosabb lett számára az Azori-támaszpont, aztán fokozatosan — nem utolsósorban annak láttán, hogy a portugál gyarmatok „állva maradtak" — átértékelte politikáját Fekete-Afrikában: alapja ismét a fehérek tartós jelenléte lett (már ahol még ott voltak). Mögötte a nemzetközi imperializmusnak a portugál birodalmat érintő dilemmája húzódott: vagy bizonytalan függetlenség, vagy a portugál birodalom felhasználása „egészségügyi övezetnek" a független országok és a fehértelepes rendszerek között, a portugál gyarmatokon pedig a „kollektív kolonializmus" a Portugália biztosította politikai-katonai infrastruktúra védelme alatt. „Miközben a portugál katonák elveik védelmében harcolnak — utalt erre Lyman Lemnitzer tábornok európai NATO-főparancsnok 1963-ban —, olyan földeket, nyersanyagokat és támaszpontokat védelmeznek, amelyek nemcsak Európa, hanem az egész nyugati világ védelme szempontjából nélkülözhetetlenek."97 A gyakorlati támogatást illetően mindenesetre az amerikai segélyek az átmeneti radikális csökkenés után újra nőttek ugyan, de szerkezetük alapvetően megváltozott: míg 1953—57 között 95%-uk volt katonai jellegű, 1962—65 között már csak 22%-uk. Hozzájárult a stabilizációhoz, hogy a nagy befolyású portugál katolikus egyház egészében kiállt a politikai vezetés megújult irányvonala mellett (a néhány elszigetelt anyaországi és gyarmati főpap protestálása, illetve a világi katolikusok Manuel Serra vezette kis illegális szervezete elhanyagolható volt). A rendszer tehát 1962—63-ra a gyarmatpolitikát, a nemzetközi összefüggéseket és a belpolitikát tekintve stabilizálódott. Gazdasági szempontból sem volt közömbös, hogy a katonai kiadások 1963-ban már abszolút értékben is csökkentek. Mindenekelőtt pedig sikerült megszilárdítani a hadsereg és a bürokrácia hatalmi kompromisszumát. A tisztikar ugyan korábbi súlyát nem kapta vissza, de az 1959-es reform mint egy modern, ütőképes hadsereg biztosítéka szakmailag kielégítette, az 196l-es 95 Soares i. m. 88—89. 96 Gromiko, A. A.: Konflikt na juge Afriki. Moszkva, Miszl, 1979. 85. 91 Moreira Alves, M.: Les soldats socialistes du Portugal. Paris, Gallimard, 1975. 56.
