Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061
1098 PÁN DI LAJOS angolai hadjárattal „testhez álló" (könnyű, presztízsnövelő, gyorsabb karriert ígérő és kimondottan nacionalista) feladatot kapott, a goai események pedig intő jelként álltak előtte más magatartás esetére. Hadviselő jellege is hozzájárult, hogy Beja után egészen 1974 márciusáig nem került sor újabb katonai összeesküvésre, illetve lázadásra. A salazarizmus tehát a parlamentáris köztársaságba szerveződött, gyengén fejlett, függő gyarmattartó szuverenitást veszélyeztető pénzügyi-gazdasági válsága — és a gazdasági-politikai bomlás ebből fakadó fenyegető perspektívája — ellenében kristályosodott ki. A liberális állam alternatívájaként a struktúrát konzerváló stabilizáció érdekében a tradicionális társadalomra épült konzervatív diktatúrát hoztak létre. Szervei-belső fogantatása stabilitásának és tartósságának fő forrása lett, s körötte az eredményesség függvényében széles társadalmi konszenzus jött létre. Az elsősorban a gyarmati erőforrásokra támaszkodó autonómia —a belőle fakadó és erősödő izolacionizmussal — tette lehetővé a világháborút követő általános átrendeződés túlélését. Az ötvenes évek végére ez a stabilizáció érdekében szerveződött konzervatív állam a meginduló növekedés, a nyugat-európai integráció és — közvetlenül mindenekelőtt — a fekete-afrikai dekolonizáció hullámával került szembe. Stabilitás vagy növekedés (illetve fejlődés) dilemmáját természetéből fakadóan -— és nem utolsósorban az autonómia adta lehetőséggel élve — úgy oldotta fel, hogy a struktúrát konzerváló stabilitás érdekében feladta az autonómiát : miközben az anyaországban erősítette az állam diktatórikus és korporativ vonásait, a gyarmatokon pedig a teljes ellenőrzés megtartása érdekében vállalta a háborút, kényszerű gazdasági nyitással vállalta a függést a (nyugat-európai) tőkés hatalmaktól. Ennek révén a salazarista állam alapvető jellemzőinek megváltoztatása nélkül sikerült végrehajtani az újabb stabilizációt. A megoldás azonban (az 1965-től kezdődő függő növekedés beindulásával és felgyorsulásával) magában hordozta stabilitás vagy fejlődés dilemmájának magasabb szinten való újratermelődését, amit aztán salazarizmus — a kiújuló és tartóssá váló, perspektívátlan gyarmati háború ballasztjával megterhelve — egy évtized múlva már képtelen volt feloldani. Jlaüoiu Панды: ГОДЫ ДИКТАТУРЫ САЛАЗАРА (1926—1961) (Резюме) Фашистская по своей природе колониалистская диктатура, контуры которой обозначились в 1926—32 гг., пережила крах фашизма, распад крупных колониальных империй, и пала в 1974 году, будучи самой продолжительной правой диктатурой в Европе. В чем секрет прочности режима? Как удалось сколотить и сохранить этот блок? Салазаризм определился как режим в борьбе против организовавшейся в парламентскую республику, слаборазвитой, зависимой государственной организации и угрожавшего суверенитету
