Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061

A SALAZAR-DIKTATÚRA 1083 \ ország amerikai orientációjával — már egyértelműen a Közös Piac (illetve elsősorban az NSZK és Anglia) függésébe került.6 0 Az általános demokratizálódási hullám közepette Portugália nemcsak hogy fenntartani próbálta a salazarizmust, de annak mind korporativ, mind diktatórikus vonásait erősítette. Az enyhülés következtében részben elenyésztek azok a hideghá­borús funkciók, melyek a rezsimet integrálni próbálták a nyugat-európai szövetségbe. A hazai ellenzéket is egyre nehezebben lehetett már a minden progresszív jelenséget „kommunista" gyűjtőnévbe foglaló „kontra-attitűddel" megnyerni, illetve semlegesí­teni. E háttér előtt bomlott meg a világháború végétől fokozatosan és az 1958-as gazdasági megtorpanás miatt felgyorsulva a salazarista nemzeti egység, s mozdultak meg a rendszer kárvallottjai. Kikristályosodtak, s bár politikai jelentőségük még kicsi volt, de 1958-tól már érdemben működtek a gyarmati nacionalista szervezetek; az agrárproletariátus végig az évtizedben kemény harcot folytatott helyzete elemi javításáért; a lassan izmosodó ipari munkásság félénk bérharca az 1957-es szakszerve­zeti választások során az újkorporatizmus elleni tiltakozással párosult. A nagyipari burzsoázia és a bürokrácia szilárduló szövetségével szemben elsősorban az egyelőre vékony européer technokrata réteg — melynek szószólója némileg paradox módon egyre inkább Marcelo Caetano lett — fogalmazott meg egyfajta „neoliberális" irányvonalat, támadva a klasszikus salazarista elveket: az egyoldalú afrikai orientációt, a fejlődés gátját képező hagyományos merkantilista pénzügyi politikát, az elbürokratizálódott korporatizmust, az Új Állam erősödő dirigizmusát és etatizmusát, az elavult gyarmati irányítást. Támaszát a monopolista koncentráció miatt elégedet­lenné váló középburzsoázia, valamint a lassan a nagy gazdasági csoportok függésébe kerülő kispolgári jellegű, heterogén rétegek blokkja alkotta. Mindenekelőtt azonban meglazult a hadsereg és a bürokrácia hatalmi kompromisszuma. Gyengültek ugyanis a hadsereg hatalmi pozíciói, következéskép­pen veszélybe kerültek privilégiumai : a PIDE részben ellenőrzése alá vonta a tisztikart; Santos Costa tábornok hadügyminiszter nem annyira a hadsereget képviselte a kormányban, mint inkább Salazart a hadsereggel szemben. Mivel a tartós békeidőben a hosszú gyarmati szolgálattal és lassú előmenetellel szemben még a mérsékelt iparosodás is jobb lehetőségeket kínált a karrierhez, a privilegizált csoportok fiai már nem elsősorban a tiszti pályát választották hivatásul. Jellemző, hogy az elitképzőnek számító Haditengerészeti Akadémia 1944-ben végzett hallgatóinak 91%-a, 1958-ban viszont már csak 6%-a volt arisztokrata származású.61 Mivel az alsóbb néprétegek nem bírták a tisztképzés költségeit, nőtt a belső utánpótlás, a katonacsaládok és -dinasztiák szerepe (ami növelte a tisztikar 60 Leggewie, C.—Nikolaniko.i. M.: Europäische Peripherie: zur Frage d. Abhängigkeit d. Mittelmeerraumes von Westeuropa, Tendenzen u. Entwicklungsperspektiven. Hain, Meisenheim am Glan, 1975. 73. 61 Bővebben Id. Porch i. m. 88.

Next

/
Oldalképek
Tartalom