Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061
1084 PÁN DI LAJOS izoláltságát a társadalomtól). Ugyanakkor a tisztek jelentős része — az Egyesült Államokkal 1951-ben kötött szerződéstől 1963-ig mintegy 2300 fő — képzését már az USA-ban kapta, illetve hosszabb ideig ott vagy a NATO európai parancsnokságán szolgált. A közvetlen tapasztalatok és információk következtében formálódott körükben egy „atlanti-európai" orientációjú modern katonaértelmiség. A különféle amerikai katonai segélyek megnövekedése ugyancsak a fegyveres erők amerikai orientációját erősítette. III. A szövetségi blokk restaurálása 1. A legalizmus nagy illúziója Az ötvenes évek második felére a Portugáliában kiéleződő társadalmi ellentmondások különféle ellenzéki mozgalmakban öltöttek testet, mind a politikai vezetésben, mind azon kívül. A heterogén, szervezetlen és egyenként gyenge áramlatok egy ponton találkoztak: a korábban említett, az alkotmányosság és a politikai gyakorlat közötti játékteret kihasználva lehetségesnek vélték Salazar eltávolítását és a salazarizmus felszámolását legálisan. Erre történt kísérlet az 1958-as elnökválasztáson. A vezetésben a választás küszöbére három álláspont öltött viszonylag kristályos formát. Caetano miniszterelnökhelyettes Salazart javasolta elnöknek. Ez esetben ő lett volna a kormányfő, s keresztülvihette volna „liberalizáló" elképzelését a rendszer néhány elemének korszerűsítéséről. A Duarte Nuno királyságát szorgalmazó monarchisták támasza Santos Costa hadügyminiszter volt (de Salazar maga is kacérkodott a gondolattal). A Botelho Moniz vezérkari főnök vezette, a hadsereg presztízsét helyreállítani kívánó „katonai ellenzék" főtiszti csoportjának élére egy pillanatra Lopes elnök került, amikor a hadsereg nyomására az alkotmányos elnöki jogkör visszaszerzésének programjával kívánta újraválasztatni magát. Salazar a hadsereggel szemben nem kívánt jelöltként fellépni, viszont a közvetlen veszélyt számára egy független katonaelnök jelentette volna. Ezért Lopest a Nemzeti Szövegség visszaléptette, és hivatalos jelölt a salazarista Américo Tomás admirális tengerészeti miniszter, immár hagyományosan a főtiszti kar jellegtelen tagja lett. Ezzel párhuzamosan újjászerveződött az antisalazarista ellenzék: a mérsékelt irányzatok 1957-es (első) legális kongresszusán Demokrata Szociális Akció (Acçào Democrática Social = ADS) néven Antonio Sérgio vezetésével kikristályosodó szervezete, azaz a liberális irányzat megnyerte jelöltnek Humberto Delgado légitábornokot, a főtiszti kar „atlanti-európai" csoportjának reprezentánsát. A tábornok mögött felsorakozó frontban ott volt az egykori luzitán integralistáktól és integrista monarchistáktól az ADS-en keresztül a szociáldemokratákkal (Mário Soares) bezáróan a salazarizmus minden rendű és rangú ellenfele. A radikális
