Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061
A SALAZAR-DIK.TATÚRA 1073 3. Az eredeti konszenzus : a stabilitás Az új rendszernek a harmincas évek közepére sikerült megvalósítania a politikai stabilizációt. Mindenekelőtt megbízhatóan funkcionált egy újjászervezett, viszonylag hatékony bürokrácia. A kormányzat „depolitizálásának" eredményeként hosszú életű hivatalnokminiszterek biztosították a szakszerűséget: az 1926—1969 között kinevezett miniszterek fele két vagy több évet szolgált, de volt, aki évtizedeket, s ritkaságszámba ment, ha Salazar egyszerre bocsátotta el minisztereinek több mint felét. A központi törvényhozó szervek (Nemzetgyűlés, Korporációs Kamara) tagjainak 62%-a államhivatalnok volt, s egyharmaduk tizenkét, 16%-uk húsz évnél tovább töltötte be „választott" funkcióját. A pénzügyi-gazdasági stabilizáció keretében is Salazar elsősorban az államapparátust „racionalizálta": mindenekelőtt az elnyomó apparátus kiadásait csökkentette 50-ről 42%-ra, ezen belül a hadseregét 40-ről 24%-ra az állami költségvetésben.3 4 Igaz, így is a legmagasabbak közé tartozott a korabeli Európában. Sikerült csökkenteni a kereskedelmi deficitet, az import exportfedezettsége egyharmadról kétharmadra nőtt, sőt, a 18. század vége óta először, 1940—43 között aktívvá vált a kereskedelmi mérleg; 1940-ben „nacionalizálták" és törlesztették a külföldi adósságokat, majd 1961-ig lényegében nem vettek fel kölcsönt; a külföldi beruházásokat szinten tartották, a közvetlen külföldi magántőkebefektetés ugyancsak 1961-ig elhanyagolható volt; a pénzügyi mérleg aktívvá vált, jelentős tartalékok képződtek. A megélhetési költségek a megelőző másfél évtized galoppozó inflációja után szinten maradtak; a munkanélküliség — nem utolsósorban a nagyszabású közmunkapiogramok eredményeként — az 1932—36-os évi 30—40 ezerről 1937—42-ben 10—20 ezerre, 1943—49 között 2—4 ezerre csökkent.3 5 A rendkívül lassú iparosodás következtében az exportban valamelyest nőtt a hagyományos ipari termékek aránya, az 1929—33-as gabonakampány pedig rövid pillanatra még mezőgazdasági kivitelt is lehetővé tett. A kereskedőburzsoázia rovására lassan erősödött az ipari tőke, és felgyorsult a tőkés csoportok összefonódása. Az 1939—42 körül konszolidálódó monopóliumok a maguk szolgálatába állították az állam és a korporációs mechanizmus közötti kapocsként 1935-ben felállított — eredetileg a munka és a tőke egyidejű ellenőrzésére hivatott — ún. „gazdasági koordinációs szerveket" is. Sikerült megvalósítani a birodalom hatékonyabb kontrollját: a gyarmati adminisztrációt is racionalizálták; a külföldi (brit) társaságok exterritoriális jogainak felszámolása 1942-re komoly erőviszonyváltozást jelentett Portugália javára; a külkereskedelemben — mialatt átmenetileg megnőtt az USA súlya — a gyarmatok aránya lassan megközelítette a korábban egyértelműen domináló Angliáét. 34 О fascisme em Portugal i. m. 368. 35 Mitchell. В. R : European Historical Statistics. London, Macmillan, 1980. 179.
