Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061
A SALAZAR-DIK.TATÚRA 1069 gyenge minőségű portugál késztermékeknek a gyarmatok biztos (mert biztosított), magas áron fizető felvevőpiacai lettek ; emellett a gyarmatoknak mint a külföldi deviza kitermelőinek (a Délafrikai Unióban dolgozó vendégmunkások „hazautalásai", árutranzit, majd turizmus révén) nagy szerepet szántak a pénzügyi egyensúly helyreállításában és biztosításában. A gyarmati bevételek fő forrása láthatóan nem a tőkebefektetésből származó profit, hanem a politikai hatalom birtokában kierőszakolt egyenlőtlen csere volt — és itt fogható meg a kereskedőburzsoázia és a közvetlen adminisztratív ellenőrzés kapcsolata. A nagybirtokosok és a burzsoázia egésze közötti kompromisszumot szolgálta az így szerzett profiton való osztozkodás. Emögött húzódott meg a bérkérdés: a béreket igen alacsonyan szabták meg (a kizsákmányolás mellett ez volt a kistulajdonosi versenyképesség alapja is) ; a bérből élők elégedetlenségének leszerelésére alacsonyan tartották az élelmiszerárakat; a mezőgazdasági termelők kompenzálására a többi szektorban kitermelt profit egy részét szubvenciók formájában átcsoportosították az agrárszektorba. A protekcionizmus a hazai gazdaság védelmét is célozta a külföldi tőkével szemben. A „gazdasági reconquista", az erőforrások fölötti ellenőrzés visszaszerzése után már a „gazdasági nacionalizmust" szolgálta — több korábbi intézkedés be tetőzéseként — a „tőke nacionalizálásának törvénye" (1943. április), amely minden vállalkozásban 60%-os portugál részesedést írt elő. A gyarmatokon az új tőkeimportot keményen szabályozták és ellenőrizték, s már 1930-ban célul tűzték a külföldi koncessziók exterritoriális jogainak felszámolását. Ez a protekcionizmus a viszonylag nyílt portugál gazdaságban nem jelenthetett autarchiát (a gyarmatokon még kevésbé), a kormányzat ezt el is utasította,17 de elzárkózott a tőkeáramlástól és a világgazdaságba való szerves beépüléstől. A vezetés ugyanis a nemzetgazdaságot „birodalmi alapra" kívánta helyezni.18 De általánosabban is a birodalom volt a salazarizmus alfája és ómegája. „Afrika — deklarálta Salazar — több mint kizsákmányolandó föld... Afrika számunkra erkölcsi igazolás és hatalmunk létezésének oka. Nélküle kis nemzet lennénk, általa nagyhatalom vagyunk." Ezért „a jelenben és a jövőben is azok akarunk lenni, amik a múltban voltunk: szabadok, függetlenek és gyarmatosítók".1 9 A salazarizmus fentieket szolgáló politikai ideológiája a pragmatikus lépésekkel párhuzamosan körvonalazódott—-ami természetesen nem jelenti azt, hogy a Salazarcsoportnak korábban ne lett volna határozott ideológiája és doktrínája. Sőt, a salazari elv szerint az Estado Novo nem egyéb, mint „a doktrína akcióban".20 17 Salazar: Die Grundsätze i. m. 16—17. 18 Uo. 16. " Salazar: A békés forradalom i. m. 132—3.; Porch, D.: The Portuguese Armed Forces and the Revolution. London, Croom Helm, 1977. 13. 20 О fascisme em Portugal i. m. 13.
