Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061
1070 PÁN DI LAJOS Az elmaradottságból és a társadalmi struktúra konzerválásának igényéből következően gyengén fejlett ideológiai apparátus (tömegkommunikációs eszközök, közoktatás) sugározta ideológia gyökere egyfelől a katolicizmus — elsősorban XIII. Leó 189l-es Rerum novarumából táplálkozó — keresztényszociális tanítása volt, amit a coimbrai kör is vallott. Másfelől az 1914-re kikristályosodó, a francia Action Française-zel és személyesen Charles Maurras-val közvetlen kapcsolatban álló, prefasiszta luzitán integralizmus (portugál egység). Közeledésüket eredendő kapcsolódási pontjaikon túl XI. Pius 1931-es Quadragesimo anno c. enciklikája segítette. A centrista és pragmatikus Salazar „republikánus integralizmusa" keresztény „demokrácia" és konzervatív nacionalizmus szimbiózisa lett.21 A salazarista ideológia az antidemokratikus nacionalizmust, a katolicizmust és a szociális korporatizmust mint közös vonást vette át tőlük. „Mi — deklarálta Salazar — ellene vagyunk minden internacionalizmusnak, a kommunizmusnak, szakszervezeti önkénynek, ellene mindennek, ami meggyengíti, megosztja, szétszórja a családot, ellene az osztályharcnak, a gyökértelenségnek és az istentelenségnek, a jogforrás képében fellépő erőszaknak. Álláspontunk antiparlamentáris, antidemokratikus, antiliberális, és ezen az alapon korporativ államot akarunk felépíteni."22 Velük szemben elvetette viszont az abszolút monarchia restaurálását. Abból indult ki, hogy a köztársaság a monarchia „alkotmányos degenerációja", következésképpen a vízválasztó nem közöttük húzódik, hanem a liberális állam alternatíváját kell keresni. Ugyancsak elvetette a tömegek politizálásának igényét, a totális államot és a türelmetlen integrista katolicizmust (egyház és állam összeolvasztását az előbbi dominanciájával). A mélyen katolikus Salazar maga sem volt klerikális, a portugál klérusra mint a rendszer „tömegpártjára" támaszkodott. Az 1940-es konkordátum értelmében az egyház korábbi kiváltságainak egy részét visszakapta ugyan, de a formailag laikus állam és a katolikus egyház viszonyát a „morális unió — gazdasági és adminisztratív szeparáció" jelszava fejezte ki leghívebben. Eredetileg a katolicizmus államvallás sem lett: az alkotmány szerint „az állam szeparált az egyháztól" és „az oktatás független a vallási kultuszoktól".2 3 E megbékélésért cserében az egyház a „fátimai csodával" szállította a rezsimnek a speciális ideológiai elemet, amely hatékony ötvözete volt a kereszténységnek, az antikommunizmusnak és a tekintélyelvűségnek.2 4 Végül a salazarizmus a luzitán integralizmusból elvetette az antiszemitizmust, az erőszak kultuszát, a romanticizmust, az elitelméletet, a szociális demagógiát. A racionalizmus jegyében utasította el a kommunizmust is, mint „az anyagnak a szellemmel és a barbarizmusnak a civilizációval szembeni mindenféle hagyományos lázadásának szintézisét".2 5 21 Uo. 135. 22 Szuhanov, V. L: „Revolucia gvozdik" v Portugalii. Moszkva, Miszl, 1983. 196. 23 Robinson i. m. 61. 24 Érdemben ld. Gérard de Séde: A fátimai csoda. Budapest, Kossuth, 1982. 133—5. 25 Salazar, O.: La pensée —. Lisbonne, Ed. S. P. N. é. n. (1941?) 37.
