Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061

A SALAZAR-DIK.TATÚRA 1063 A városi középosztályra támaszkodó kormányzat a kiútkeresés jegyében 1924— 25 fordulóján „szocializáló formájú radikalizálódást" (nagybirtok felparcellázása, a legszegényebb rétegek életszínvonal-emelése) hirdetett. Ez a privilegizált csoportoknak sok volt, a már az utópikus hatórás munkaidőért harcoló ipari munkásságnak kevés, a parasztság konzervativizmusa és passzivitása pedig bármiféle antidemokratikus fordulat talajául szolgálhatott. A metamorfózison átment városi középosztály pártokba tömörült civil csoportjai közül a tehetetlenné vált „igazi republikánusok" kisebbségbe kerültek, monarchista áramlatai megerősödtek; a pronunciamento (katonai lázadás) hagyományát ápoló, a politikai színkép minden árnyalatát képviselő, gyarmati beállítottságú tisztikar pedig mint a „nemzet megmentője" aktivizálódott. Ezt diktálta a nemzeti érdek (benne a gyarmatok megtartása), valamint a politikai vezetés antimilitarizmusával szemben a szakmai presztízs védelme. De a munkásokkal és kishivatalnokokkal szemben az infláció is elsősorban a tisztikart is magában foglaló közép- és felsőhivatalnoki réteget sújtotta. A hadsereg 1926. május 28-i hatalomátvétele az „alkotmányos normalizálás" igényével függesztette fel a parlamentáris intézményrendszert. „A Nemzet — szabta meg kereteit Gómes da Costa tábornok bragai kiáltványa — a legrátermettebb férfiakból álló nemzeti kormányt kíván, hogy az államapparátusban az elsikkadt fegyelem helyreállíttassék. A Nemzet megelégelte a felelőtlen politikusok zsarnokoskodását. Erős kormányt kíván, melynek feladata a Haza megmentése, és Portugália minden igazi, élő és maradandó érdekének valóban nemzeti képviselete."1 Azaz: nemzeti egység a pártpluralizmussal, erős kormány a tehetetlen adminisztrációval, „tiszta közigazgatás" a korrupcióval szemben. A katonai diktatúra éveiben a pénzügyi válságnak az állam szuverenitását veszélyeztető tervezett megoldása (népszövetségi kölcsön a pénzügyek ellenőrzése és a 1Reynold, G. de: Portugal, Paris, Spes, 1936. 97. — Emellett a tanulmány a dokumentumok és statisztikák értelmezésénél elsősorban a következő feldolgozásokra támaszkodik: Egerion, F. С. С.: Salazar, rebuilder of Portugal. London, Hodder and Stoughton Limited, 1943; О fascismo em Portugal. Actas do Colóquio em Lisboa em Março de 1980. Lisboa, A Regra do Jogo, 1982; Figueiredo, A. de: Portugal. Fifty years of dictatorship. New York, Holmes and Meyer, 1976; Giner, S.: Political economy, legitimation and the State in Southern Europe. The British Journal of Sociology Vol. XXXIII. Nr. 2. 1982. jún. 172—199. old,Graham, L. S— Makler, H. M. (eds.): Contemporary Portugal. Austin — London, University of Texas Press, 1879; Kozlovszkaja, G. M. (red ): Borba za oszvobozsdenie portugalszkin kolonij v Afrike (1961—1973). Moszkva, Miszl, 1975; Kühnen. H.-J.; Das Regierungssystem Oliveira Salazars. Inauguraldiss. der Universität zu Köln, 1967; Low is of Menar, H. : Bilateralismus und Multilateralismus in der Aussenpolitik Portugals seit 1945. Diss. Hamburg. Univ., 1979; Lucena, M. de: A evoluçâo do sistema corporativo portuguës. Vol. II. Lisboa, Perspectivas e realidades, 1976; Oliveira Marques, A. H. de: História de Portugal. Vol. II. Lisboa, Palas, 1978; Pintado, V. X. : Structure and growth of the Portuguese economy. Geneve, EFTA Publications, 1964; Ramiro da Costa: Elementos para a história do movimento operário em Portugal. Vol. II. Lisboa, Assirio e Alvim, 1978; Robinson, R. A. H.: Contemporary Portugal. London, Allen und Unwin, 1979; Rudel, С.: La Liberté couleur d'œillet. Histoire du XX' siècle portugais. Paris, Fayard, 1980. A salazarista rendszer 1961 utáni útjáról Id. a szerző „Portugália 1968: stabilizáció vagy fejlődés?" c. tanulmányát (Világtörténet 1986. 3^t. sz. 120—144).