Századok – 1987
FOLYÓIRATSZEMLE - Ejmontova; P. G: A művelődésügy Oroszországban a XIX. század első felében 993
994 FOLYÓIRATSZEMLE Moszkvai Egyetem, az Akadémia Pétervárott, s Kazanyban a későbbi egyetem elődje. Ezek mellett katonai, papi iskolák is működtek, nagyobb számban bocsátottak ki növendékeket. 1803—1804 folyamán rendeletek sorával reformálták meg az iskolarendszert. Négy intézménytípust különböztettek meg. Az egyetemeket, amelyeken általában négy kar funkcionált, a teológiai, az orvosi, a műszaki és a pedagógiai. Külföldi hatásra bizonyos autonómiával is rendelkeztek, s számos külföldről meghívott tudóst alkalmaztak. A moszkvai maradt a legjelentősebb. Olyan tanítványai voltak, mint Granovszkij, Tolsztoj, Herzen, Goncsarov, Akszakov és mások, a formálódó orosz nemzeti kultúra, a társadalmi-politikai gondolkodás kiemelkedő alakjai. A gimnáziumból 1814-ben egyetemmé fejlesztett kazanyi intézményt Lobacsevszkij neve fémjelezte. 1819-től működött egyetem a fővárosban. Harkovban közadakozás tette lehetővé az egyetem megnyitását. Ezek mellett Tartu (Derpt), Vilno, majd Kijev (1835) és Tobolszk adtak otthont felsőfokú intézményeknek. A Kijevi Egyetem alapítása összefüggött a varsói és vilnói bezárásával az 1830— 31-es lengyel felkelés leverését követően. A gyakorlati szempontból közvetlenül hasznosuló természettudományok fejlődését ösztönözték elsősorban. A társadalomtudományokkal szemben — különösen az 1820-as években — fenntartásai voltak a kormányzatnak. A középfokú oktatás alapintézményét a négyosztályos gimnázium jelentette, amelyeket elvileg kormányzóságonként kívántak létrehozni. Járási székhelyeken működtek a kétosztályos iskolák (1800-ban 550, 62 ezer tanulóval, 1854-ben már 2450 intézmény, 127 ezer diákkal). A kis települések gyükekezetei 1 osztályos oktatási intézményeket hozhattak létre — helyi adakozásból, míg a többi intézményt az állam finanszírozta. A gimnáziumoknak két fő típusa alakult ki. Az egyik az egyetemi tanulmányok előkészítését szolgálta, a másik a hivatalnokképzés bázisintézményeként funkcionált. A tanulók többsége ún. „vegyesrendü" származású volt, mert a nemesség többnyire otthon, illetve magániskolákban taníttatta ekkor még gyermekeit. Az iskolatípusok, a képzési profilok társadalmi rétegekhez is kötődtek. A katonai tanintézetek (évente 20—30 ezer növendéket képeztek) tanulóinak zöme a nemesség soraiból származott. Szerzőnk szerint ezek tudományos szintje alacsony volt, a reakciós szellem uralta a tanultakat tartalmi és módszertani szempontból egyaránt. I. Miklós idején számos speciális műszaki közép- és felsőfokú intézményt is ehhez a típushoz közelítettek. Jelentős, tulajdonképpen szinte teljes spektrummal működő intézményhálózat szolgálta a papság képzését. A növendékek száma a század első felében kb. kétszeresére nőtt. Négy teológiai akadémia működött. A századelőn 35, 1854-ben 48 papi szeminárium képezte a papokat. A kezdeti 76-ról 228-ra emelkedett az alsó- és középfokú egyházi iskolák száma, s a pravoszláv intézmények mellett, más vallások is rendelkeztek iskolákkal. Egyházi intézményekben tanultak a korszak olyan kiemelkedő személyiségei, mint Csernisevszkij, V. O. Kljucsevszkij, illetve az oktatási rendszer kiépítésében is nagy érdemeket szerzett Szperanszkij. A művelődés bázisa természetesen szűk maradt. A kereskedő és kispolgári rendhez tartozók iskolázottsági szintje igen alacsony volt, s a jobbágyok körében még kevésbé terjedt az írni-olvasni tudás. Különösen a földesúri parasztok gyerekei rekedtek kívül az iskolák kapuin. Az állami parasztok számára 1842-től épültek ki iskolák (Kiszeljov), de 1854-ben számuk alig több mint 2 ezer, s kb. 110 ezren sajátították el bennük az alapismereteket. 1818-tól terjedt Oroszországban is a Ball-Lanchester módszer. Főként a gárdisták analfabétizmusának felszámolására, de a dekabrista tisztek is előszeretettel alkalmazták, nézeteik terjesztésére is kihasználták. A nők iskolázására állami intézmények ebben a korszakban nem működtek. Házitanító, magánintézetek adtak a szerencsés kisebbségnek bizonyos képzést. összességében úgy ítéli meg a szerző, hogy a korabeli orosz művelődési lehetőségek az iskolarendszer kiépületlensége, alacsony színvonala ellenére, a gazdasági követelmények, az állami- és egyházi érdekek következtében kibontakoztatták az alapjait a haladó társadalmi gondolkodásnak, amelynek képviselői (felvilágosítók, dekabristák, forradalmi demokraták) az egyetemes szellemi értékeket is terjesztették, de a sajátos orosz kultúra kifejlesztésében is elévülhetetlen érdemeket szereztek. (Voproszi isztorii, 1986. 10. szám 78—93. I.) M.
