Századok – 1987
FOLYÓIRATSZEMLE - Ejmontova; P. G: A művelődésügy Oroszországban a XIX. század első felében 993
FOLYÓIRATSZEMLE 993 a helybeli iparosok központi szervezés alapján megtermelték a többi szükséges hadfelszerelési cikket is. Chiléből Peruba katonáit amerikai magántársaság hajózta át. Peru első kormányfőjeként hozott gazdasági intézkedései, gyökeres ellentétben Buenos Aires gyakorlatával, a helyi ipar erősitését.szolgálták, a külföldi áruk vámját a kétszeresére emelte, ugyanakkor az országon belüli vámhatárokat eltörölte. Peruban csak a helybeliek lehettek kiskereskedők, míg Buenos Airesben angolok is. San Martin alapította az első perui bankot, amelynek elnöke a pénzügyminiszter, részvényesei kizárólag peruiak voltak, végül is a brit tőke nyomására a bankot fel kellett számolni. Mindezek mutatják, hogy San Martín világosan felismerte a gazdasági függetlenség és a hatékony nemzetvédelem közti egyenes összefüggést, noha akkor még sem a polgári, sem a hadtudomány nem foglalkozott ilyesmivel. A függetlenségért küzdő argentin hadvezérek közül San Martín volt az egyetlen hivatásos katona, az általa megszervezett lovas-gránátososztag mintaszerű képzettségével és fegyelmezettségével tűnt ki, további csapatai is hasonlóak voltak, az általa bevezetett hosszú francia lovassági kard igen hatékony fegyvernek bizonyult. Hadműveleteit a reguláris lovasságra alapozta, az irreguláris alakulatokat csak segéderőként alkalmazta, e taktika figyelembe vette a hadszíntér nagy távolságait és az utak hiányát. San Martín a napóleoni hadászat elveit alkalmazta, ha sikerült erőfölényt létrehoznia, akkor az ellenség főerőinek szétzúzására törekedett, ellenkező esetben a rendszerint néhány ezer főt meg nem haladó egységeinek ügyes manőverezésével igyekezett a spanyolokat kifárasztani, így foglalta el Limát is. San Martín soha nem akart diktátor lenni, a perui helyzet viszonylagos konszolidálódása és a Belívarral kialakult nézeteltérése miatt, amelynek okai ma sem teljesen ismertek, 1822 szeptemberében valamennyi tisztségéről lemondott, és Franciaországba emigrált, ott is halt meg 1850-ben. San Martín személyét és tevékenységét a későbbi időkben erősen heroizálták, különböző politikai erök nevével nemritkán visszaéltek. Alakjának reális bemutatása az argentin történetírás fontos feladata. (Casa de las Americas, 1986. januárIfebruár, 4.—20. old.) M. T. P. G. EJ M ONTO VA A MŰVELŐDÉSÜGY OROSZORSZÁGBAN A 19. SZ. ELSŐ FELÉBEN Bevezetőjében a szerző szélesen értelmezi a művelődés fogalmát — oktatásügy, könyvkiadás, sajtó, könyvtári hálózat stb. — de a cikk tulajdonképpen az oktatásügy, az iskolarendszer fejlődésével foglalkozik, igaz, igényesen. A korszak alapvető társadalmi folyamatába, politikai változásaiba illeszti témáját, amelyet az orosz nemzeti tudat kifejlődése szempontjából is fontosnak tart. Az udvari körök, a történelmi uralkodó osztály felismerte a művelődés jelentőségét, de a saját monopóliumává kívánta tenni, miközben a társadalmi fejlődés a műveltség kiterjesztését igényelte. A következmények és törekvések diszkrepanciája következetlenné tette a cárizmus művelődéspolitikáját. A 18—19. sz. fordulóján a felvilágosodás, a felvilágosult abszolutizmus hatása dominált. Véglegessé vált az egyházi és világi szellemiség elkülönülése, a tudományos igényesség megjelenése, fejlődésnek indult az orosz oktatási rendszer. A Szent Szövetség idején (1817) megtorpant ez a folyamat, a vallásos és tudományos világnézet ötvözésére történtek kísérletek. A miszticizmusra hajló A. N. Golicin irányította a művelődés ügyét. 1824-től őt A. Sz. Siskov admirális váltotta fel, aki a világi szellemiség rovására a pravoszláv hit erősítését tűzte ki célul. A dekabrista felkelést követően tovább erősödött ez a tendencia, mivel úgy ítélték meg, hogy a műveltség, az európai tapasztalat hatása váltotta ki a tisztek fellépését. A müveit, de határozottan konzervatív Sz.Sz. Uvarov — 1833-tól a hivatalos népiesség szempontjait akarta érvényesíteni. Engedelmes, a rendszer érdekeinek megfelelő alattvalók nevelését tekintették az iskolarendszer feladatának. 1786-tól kezdett kiépülni a két-, ill. négyosztályos elemi oktatás. A 19. sz. elején összesen 22 ezren tanulták a betűvetés, a számolás alapjait. Összesen 3 gimnázium és 3 felsőfokú intézmény működött. A
