Századok – 1987
FOLYÓIRATSZEMLE - Vertebsky; H.: San Martin 992
992 FOLYÓIRATSZEMLE görög városok, a poliszok jelentik számára az etalont. Intézményeiket, tulajdonviszonyaikat rokonítják Kijev, Csernyigov, Perejaszlav történelmi, társadalmi szerepével. Szerzőnk megalapozatlannak, átgondolatlannak ítéli ezt az analógiát. Egyebek mellett pl. a poliszok népgyülése és a vecse közötti hasonlóságot cáfolja. A lakosság, a szabad polgárok száma, ez utóbbiak jogai, társadalmi differenciáltsága tekintetében — szerinte — alapvetőek voltak a különbségek, s a város és környéke kapcsolata is eltérően alakult. Végeredményben az alapvető gazdasági-társadalmi folyamat (feudalizáció), az osztálytagoltság, az állam kialakulása, a politikai és kulturális (vallási) funkciók kölcsönhatásában értelmezhető a városok kialakulása a keleti szláv társadalmakban. (Voproszi isztorii, 1986. 12. szám 74—90. 1.) M. H. VERTEBSKY SAN MARTÍN A napóleoni kontinentális blokád és az Egyesült Államok protekcionista intézkedései miatt a brit iparnak új piacok után kellett néznie, erre legalkalmasabbnak az amerikai spanyol gyarmatok tűntek, az 1806—1807-es sikertelen fegyveres hódítási kísérletek után a brit politika új taktikához folyamodott; Castlereagh külügyminiszter a függetlenségi törekvések támogatását, a kereskedőként való megjelenést tartotta a legcélravezetőbbnek. Az 1808-ban Napóleon által a trónról letaszított VII. Ferdinánd spanyol király helyére lépő sevillai ideiglenes kormány által kiküldött új alkirály La Plata számára engedélyezte a szabadkereskedelmet, míg korábban a gyarmatok csak az anyaországgal kereskedhettek. Buenos Aires forgalma hatalmas mértékben fellendült, a vámbevételek 450%-kal emelkedtek. 1810-ben Spanyolország franciák által meg nem szállt részében az ismét hatalomra jutó cádizi monopolista burzsoázia megpróbálta a régi helyzetet visszaállítani, ennek következtében jött létre Buenos Aires első saját kormánya, amely a kereskedelem még meglevő adminisztratív akadályait napok alatt felszámolta. A nyersbőrért és sózott húsért cserébe érkező brit iparcikkek áradata hamarosan tönkretette az akkor Buenos Aires-nél még népesebb és módosabb belső vidékeket, míg a partvidéki állattenyésztők saját kikötőiken keresztül szerettek volna exportálni. A főváros erődjén még 1815-ben is a spanyol zászló lengett, Buenos Aires akkor még nem akart sem függetlenséget, sem köztársaságot, csak szabad kereskedelmet, éppen ezért az 1813 óta harcoló San Martín hadseregét csak alkalmanként volt hajlandó pénzzel segíteni. A La Plata alkirálysághoz tartozó peremterületek; igy pl. a későbbi Uruguay és Paraguay helyi vezetői eleinte törekedtek a Buenos Aires-i kormánnyal való együttműködésre, de ez utóbbi olyan nagyfokú érdektelenséget, sőt ellenszenvet mutatott érdekeik iránt, hogy lényegében saját erőből kellett folytatni függetlenségi harcukat, megteremtve ezzel a későbbi önálló államiság kezdeteit. A spanyol hadsereg századosának fiaként a mai Argentína Corrientes tartományának Yapeyú városában 1778-ban született José de San Martín Madridban végezte a katonai iskolát, részt vett a franciák elleni háborúban. 1812-ben tért vissza szülőföldjére, ahol megbízást kapott egy korszerű lovasalakulat megszervezésére, hamarosan létrehozta a „Loja Lautaro" függetlenségi társaságot, hat hónappal később pedig megbuktatta a spanyolországi régenstanáccsal kiegyezett Buenos Aires-i triumvirátust. San Martín a különböző helyi érdekcsoportok, valamint a spanyolok és a portugálok egymás elleni harcai okozta, néha alig áttekinthető zűrzavarban is törekedett arra, hogy a vezetése alatt álló hadsereg olyan politikai testület felügyelete alatt harcoljon, amelyről elmondható, hogy a lakosság széles rétegeit képviseli. Részben a háborús pusztítások sújtotta gazdasági élet nehézségei miatt, részben az önálló nemzetgazdaság csíráinak megteremtésének szándékával, San Martín Mendoza városában hozta létre hadserege ellátó központját ; ágyúöntő műhelyt, lőpormalmot, textil- és egyenruhagyártó üzemet szervezett.
