Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
100 MÁTÉ ISTVÁN kongresszusa már nem tudta megtárgyalni a lengyelországi alkotmányozó gyűlés problémáját a nemzeti kérdés programvonatkozásaival kapcsolatban, s így nem vitathatta meg (s el sem fogadhatta) a nemzeti autonómia követelését Lengyelország számára. A kérdéskör nyitva hagyása, elhamarkodott és elégtelen elintézése további nézeteltérések forrásává vált, mivel a stockholmi tanácskozás után mind az LKLSZD, mind az OSZDMP eltérően értelmezte a történteket. A lengyel szociáldemokrata párt részéről az 1903-as platformhoz képest az is figyelemre méltó változtatás volt, hogy 1906-ban már nem követelte külön egyesülési feltételként az OSZDMP-től a Lengyel Szocialista Párt politikai és ideológiai vonalának elítélését, amiben minden bizonnyal közrejátszott a PPS-en belüli ellentétek kiéleződése, a párt fokozatos irányváltása és a jobboldal lassú kiszorulása a pártvezetésből.51 Az LKLSZD lemondott emellett arról is, hogy önállóan határozza meg taktikáját az általa vezetett proletariátus harcában.5 2 A lengyel engedményekért cserébe az OSZDMP hajlandó volt viszonylag nagyfokú önállóságot biztosítani az egyesített párton belül a lengyel szociáldemokratáknak. A területén élő különböző nemzetiségű proletárok szervezése és összefogása fejében a lengyel párt lényegében megőrizhette szervezeti önállóságát (saját vezetősége 51 Az 1905—1907-es polgári demokratikus forradalom éveiben jelentős változások következtek be a Lengyel Szocialista Párt politikájában és struktúrájában. Megerősödött a párt vezetésében az ellenzék (a „fiatalok" csoportja) H. Walecki (M. Gorwic), B. Szapiro, M. Belecki és mások vezérletével, amely a Ju. Pilsudski, W. lodko-Narkiewicz, St. Grabski, L. Wasilewski nevével fémjelzett korábbi domináns irányvonallal szemben síkra szállt az oroszországi forradalmi mozgalommal kialakítandó szoros szövetség mellett, s elvetette Lengyelország azonnali függetlenségének jelszavát. A PPS 1905 márciusi VII. kongresszusa már elfogadta az ellenzék nézeteit, s az „öregekével" szemben a „fiatalok" álláspontja érvényesült a Párttanács 1905 júniusi értekezletén is, mely szentesítette a lengyelországi alkotmányozó gyűlés követelését, s ezzel kapcsolatban pillanatnyi politikai célként a nemzeti autonómia elérését Lengyelország számára. Ezt az irányvonalat erősítette meg a PPS 1906 februári lvovi VIII. kongresszusa, mely mint utópiát elvetette a jobboldal által propagált oroszellenes nemzeti felkelés gondolatát, közvetlen feladatként pedig a Lengyel Királyság autonómiájáért folytatott harcot tűzte ki. A nyílt szervezett tömegakciók politikájával szemben Pilsudskiék a párt Harci Szervezetére támaszkodva a terrorakciókat, a kisajátításokat részesítették előnyben, s mindez végül is elvezetett a Lengyel Szocialista Párt szakadásához. 1906 novemberében a PPS IX., bécsi kongresszusán döntő szavazattöbbséggel kizárták a pártból a pilsudskista Harci Szervezetet. A többség PPS-Lewica néven tevékenykedett tovább, míg a kisebbség a PPS—„forradalmi frakció" („frakok") nevet vette fel. Az új helyzetet a PPS 1907-es X. kongresszusa erősítette meg, amely már törölte a párt programjából Lengyelország függetlenségének követelését, s helyébe a nemzeti autonómia posztulátumát állította. A kép teljességéhez ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy a PPS-en belüli változások ellenére a lengyel szociáldemokraták továbbra is fenntartásokkal viseltettek a párttal szemben, amiben az is közrejátszott, hogy amíg az OSZDMP-bcn ők a bolsevikokkal tartottak, addig a mensevikek — velük szemben is — a PPS-Lewicához kezdtek közeledni. — A kérdéskörhöz lásd többek között Jermolajeva-Manuszevics i. m. 157—163., VI. Megyém: Nacionalnoje dvizsenyije i nacionalnije szocialisztyicseszkije partyii v Rosszii. In: Forrni nacionalnovo dvizsenyija v szovremennih goszudarsztvah. Avsztro-Vengrija. Rosszija. Germanyija. Pod redakciej A. I. Kasztyeljanszkovo. Sz— Petyerburg 1910. 763—765., valamint Sz. Pesztkovszkij: Borba partyij v rabocsem dvizsenyii v Poise v 1905—1907 gg. — Proletarszkaja Revoljucija 1922. 11. szám 35—49. 52 Lásd erről az EKB és a lengyel Főigazgatóság tervezetének X. pontját. — Csetvjortij (objegyinyityelnij) szjezd RSZDRP. Protokoli. i. m. 36.
