Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
AZ OSzDMP ÉS A NEMZETISÉGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTOK EGYESÜLÉSE 101 lehetett, kongresszusokat tarthatott, önálló képviselettel rendelkezhetett az OSZDMP központi szerveiben, a nemzetközi munkásmozgalom különböző fórumain stb.), szabadon dönthetett agitációs-propaganda kérdésekben, sőt ideiglenesen megtarthatta az általa létrehozott és a vezetése alatt álló nemzetiségi alapon szervezett szakmai szövetségeket is.5 3 A plénum előtt nem váltott ki elhúzódó vitákat a lengyel párt csatlakozási tervezete. Kifogás vagy ellenvetés is csak egy-két ponttal szemben akadt. így például a mensevik Novoszedszkij (M. Sz. Binaszik), a szmorgonyi szervezet küldötte azt vetette fel, hogy a tervezetben világosabban kéne szólni Litvánia hovatartozásának eldöntéséről. Az OSZDMP vilnói bizottságának állásfoglalására hivatkozva kívánatosnak tartotta volna, hogy a kérdés megoldására illetékes szervezetek konferenciája kötelező érvényű határozatot hozhasson, s hogy Litvániát — Lengyelországtól elkülönítve — külön területi szervezet képviselje az OSZDMP-ben.54 A lengyel egyesülési szabályzat előadója, Litvinov erről úgy vélekedett, hogy a termelőerők fejlettsége alapján Litvánia inkább Belorussziához, mint Lengyelországhoz tartozik. A kérdést szerinte helyben kell eldönteni az érdekelt szervezetek (a vilnói és a dvinszki OSZDMP-bizottságok, a belosztoki és a vilnói LKLSZD-bizottságok), valamint a lengyel párt Főigazgatósága és az OSZDMP KB közreműködésével, s nézeteltérés esetén az összpárti KB mondaná ki a végső szót.55 A kongresszusi vitából azonban nem derült ki teljes bizonyossággal, hogy az adott kérdésben az érdekeltek ellentéte esetén végül is kit illet majd meg a végső döntés joga.5 6 Többen felvetették, hogy a lengyelek tervezetének elfogadása után,a benne foglaltak értelmében a Lengyelország területén is működő Bundnak be kell-e lépnie az 53 Ezzel kapcsolatban Litvinov a következőket mondta indoklásként: „Az LKLSZD a párt vezetése alatt álló szakszervezetek szervezésének álláspontján van; jelentős számban hozott létre ilyen szervezeteket Lengyelországban és Litvániában. Ez a kérdés az LKLSZD számára kétségtelenül létkérdés, és amikor az LKLSZD megállapodott a párttal, tevékenységi körzetében meg kell hogy határozza a szakszervezetek kívánatos viszonyát a szervezethez. Ezt a jogot meghagyták neki, de ez természetesen csak a következő kongresszusig érvényes... de egyelőre csak egyesülőiéiben van velünk, s minthogy a szakszervezeti kérdés az ő számára létfontosságú, az LKLSZD azzal a követeléssel állt elő, hogy megőrizhesse a kérdés önálló megoldásának jogát." — uo. 406. Nem tekinthető véletlennek, hogy az OSZDMP IV. kongresszusa a szakszervezetekről hozott határozata után külön állásfoglalásban rögzítette: „Az OSZDMP kongresszusa határozottan állást foglal a szakszervezetek nemzetiségek szerinti szervezésének elve ellen." — ami a Bund lengyelekéhez hasonló törekvései ellen is irányult. A határozatot lásd: Az SZKP határozatai, I. köt. i. m. 149., valamint Csetvjortij (objegyinyityelnij) szjezd RSZDRP. Protokoli. i. m. 455—456. A lengyel tervezet vitájakor Kartvelovnak arra a kérdésére, hogy meddig érvényes a szakszervezeti kérdésben a lengyeleknek tett engedmény, Litvinov újból leszögezte: „A szakszervezetekről szóló kitétel csak ideiglenes." — uo. 408. 54 Uo. 408. 55 Uo. 405. és 410. 56 Litvinov szavait Larin (M. A. Lurje, a feodoszijai szervezet mensevik küldötte) úgy értelmezte, hogy Litvánia ügyében a KB-t illeti meg a döntés joga. Vele szemben Vinter (L. B. Kraszin, az EKB bolsevik tagja) azt állította, hogy a körzetben működő helyi szociáldemokrata szervezetek konferenciájára tartozik a kérdés végső eldöntése. — uo. 407.
