Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Podrimavsky; Milán: Slovenska narodna strana v druhej polovini XIX. storocia (Ism.: Szarka László) 984
974 TÖRTÉNETI IRODALOM 984 polgári pártok hagyományos egysége, zártsága felbomlik, s a társadalmi struktúrában is lezajló változásokat tükrözve megindul átalakulásuk az osztálymeghatározottságú ún. „Interessenpartei"-ekbe. A legmélyebben ható módosulásokat Gall a nemzet jellegének és funkciójúnak egykorú megítélésében ragadja meg. Rámutat arra, hogy míg a liberalizmus programjában 1870 előtt a nemzet a jogilag egyenlő polgárok szabad összefogására épülő, jövőreorientált célkitűzésként fogalmazódott meg, 1870 után az érintett politikusok történelmileg kialakult állapotnak tekintették azt, s törekvésük a nemzet belső dinamikájának semlegesítésére, ill. külpolitikai ambíciókba történő átültetésére irányult. Ez az alaptendencia határozza meg a nacionalizmus jellegének megváltozását, baloldaliból jobboldaliba átnövésének tartalmát, melynek lényege: a belpolitikai viszonyok antidemokratikus megszilárdítása, s egyre agresszívebb külpolitikai célok megfogalmazása. Összegző értékelésében Gall leszögezi: 1890 körül új típusú rendszer jött létre Európában, amelyben az újnacionalizmus szószólóiként fellépő tradicionális erők befolyása az előzetes várakozásoktól eltérően továbbélt. E torzulás hátterét mindenekelőtt az a mozzanat képezte, hogy a modern korba való átmenet nem a bürokratikus állam régi vonásainak visszaszorításával zajlott le, s az új rend alapvonásait nem a múlttal leszámoló, az egyén önmeghatározását és felelősségét igénylő és biztosító társadalom térnyerése, hanem a mindent szabályozó és egyre nagyobb teret ellenőrzése alá vonó állam felülkerekedése határozta meg. A modern korba való átmenet igy egészen más úton zajlott, mint azt a kortársak eltervezték. Kezdetét az imperialista reakció és a szociális demokrácia erősödő harca, a Fortschrittsoptimismus megkérdőjeleződése, felbomló identitások jellemezték. Erdődy Gábor MILAN PO DR! M A VSKY SLOVENSKÁ NÁRODNÁ STRANA V DRUHEJ POLOVICI XIX. STOROClA Bratislava Veda 1983. 240 oldal A SZLOVÁK NEMZETI PÁRT A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Az öt fejezetre osztott pártmonográfia a dualizmuskori Szlovák Nemzeti Párt (SZNP) történetét a múlt század hatvanas éveiben kibontakozó pártszervezéstől az 1901. évi választások során részleges eredményekhez vezető, széles körű reaktivizálódásig kíséri nyomon. A monográfia szerzője. Milan Podrimavsky egész sor résztanulmányban elemezte már a dualizmuskori szlovák politikai mozgalom alapkérdéseit. Több tanulmányban foglalkozott az SZNP 1900—1918 közti történetének problémáival is, s így van remény a monográfia folytatására, amit a szerző bevezetőjében meg is igér. Az első fejezet a szlovák nemzeti mozgalom és az SZNP politikai ideológiájának jellemző vonásait elemzi. M. Podrimavsky megállapítja, hogy bár a dualizmus évtizedeiben is meghatározó szerepe volt az 1848, ill. az 1861. évi szlovák autonómiatörekvéseket rendszerező programoknak, a kiegyezést követően a nemzeti egyenjogúsítás radikális variánsai fokozatosan háttérbe szorultak. Ennek okát a hivatalos magyar nemzetiségpolitika nacionalista törekvéseinek felerősödésében — az államnemzet eszményétől a nemzetállam eszményítéséig sodródó kormánypolitikában —, másrészt viszont a szlovák mozgalom belső gyengeségeiben, elbizonytalanodásában és eredménytelenségében jelöli meg. Az így kialakult helyzetben a mozgalom és az SZNP csupán egyfajta állagőrző, defenzív, konzervatív politikai programot tudott vállalni. Ennek meghatározó elemévé a szláv szolidaritás, illetve az elnyomott európai szláv nemzeteket majdan felszabadító és egységesítő Oroszország idealizálása, az orosz orientáció felértékelődése vált. A szlovák politikai elképzeléseknek ezt a ruszofil és össz-szláv orientációját Podrimavsky a szlovák „nemzetvédelmi ideológia szerves eszmei bázisaként" értékeli (37.1.). Ugyanakkor arról sem feledkezik meg, hogy a szlovák polgári nemzetté válás egyik-másik megoldatlanul maradt feladata, nem kevésbé a szláv együttműködés
