Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
AZ OSzDMP ÉS A NEMZETISÉGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTOK EGYESÜLÉSE 99 állt továbbá az OSZDMP egészét képviselő küldötteken kívül külön, egyenlő jogú delegátusokat küldeni minden olyan pártközi konferenciára, amelyen a Lengyelországban működő pártok bármelyike részt vesz.4 6 Összevetve a lengyelek 1906-os véglegesített belépési tervezetét az 1903-as II. kongresszuson általuk előterjesztett feltételekkel, nyomban szembetűnik kompromisszumkészségük.4 7 A IV. OSZDMP-kongresszus elé vitt szabályzat már nem tartalmazta az önrendelkezési jog megváltoztatását célzó korábbi lengyel követelést, azt, ami miatt 1903-ban zátonyra futott a két párt egyesülési kísérlete.48 1903-hoz képest ez jelentős előrelépés volt, ami nélkül lehetetlen lett volna a megegyezés. Ezzel szemben felemás megoldás született egy másik alapvető lengyel igény, a nemzeti autonómia ügyében. A Lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokráciájának ez a hagyományos, standard követelése ott szerepelt az 1903-as belépési kritériumok között, s bekerült az Egyesített KB és a lengyel Főigazgatóság előzetes egyezménytervezetébe is.49 A véglegesített szabályzat szövegében külön pontként ezt nem fogalmazták ugyan meg, de a tervezet ismertetése után ezzel kapcsolatban Litvinov bejelentette: „A nemzetiségi szociáldemokrata pártokkal való egyesülés kérdésében felállított bizottság és az EK В javaslatot terjesztenek a kongresszus elé a lengyelországi autonómia elismerésének elfogadásáról."50 Idő hiányában viszont az OSZDMP IV. 46 Uo. 529—530., valamint Az SZKP határozatai, I. köt. i. m. 149—151. 47 Előzőleg 1903-ban az LKLSZD 1903 júliusi IV. kongresszusa dolgozta ki a lengyel pártnak az OSZDMP-hez való csatlakozásának feltételeit, melyeket A. WarskiésJ. Hanecki terjesztett az OSZDMP II. kongresszusa elé. Ezek kimondták, hogy 1. az LKLSZD megőrzi teljes önállóságát minden belső kérdésében (agitáció, propaganda, saját KB, saját kongresszusok és irodalom); 2. megtartja korábbi nevét az OSZDMP hivatalos elnevezése mellett; 3. más lengyel szocialista szervezetek csak az LKLSZD-n keresztül csatlakozhatnak az OSZDMP-hez; 4. a belépést követően az LKLSZD helyet kap a Központi Lap szerkesztőségében; 5. úgy kell megváltoztatni a nemzetek önrendelkezési jogát kimondó OSZDMP-programpontot, hogy azt ne lehessen nacionalista szellemben értelmezni; 6. be kell venni az OSZDMP programjába a lengyel és a litván területek autonómiájának követelését; 7. az OSZDMP az LKLSZD programjának szellemében határozza meg viszonyát a PPS-hez. — Lásd ehhez N. N. Puhlov: Polszkoje rabocseje dvizsenyije 1890—1904 gg. Moszkva 1977. 143—145. Az LKLSZD IV. kongresszusa az első három feltételt ultimativ jelleggel ruházta fel, azaz mindenáron ragaszkodni kívánt hozzájuk, s a lengyel belépés megvitatásakor az OSZDMP II. kongresszusán még maga Warski, a feltételek előterjesztője is így nyilatkozott. (Lásd: Vtoroj szjezd RSZDRP. Ijul-avguszt 1903 goda. Protokoli. Moszkva 1959. 140—141.) Azonban a II. kongresszus idején kapta kézhez Rosa Luxemburg az Iszkra 44. számát benne Lenin cikkével (A nemzeti kérdés programunkban. — LÖM 7. köt. 220—228.), s ennek hatására Leo Jogichesszel együtt olyan direktívákat küldött Warskiéknak, hogy a lengyel feltételek 5. pontját is nyilvánítsák ultimativ jellegűnek. Végül is így vált az önrendelkezés kérdése olyan kardinális problémává, ami meghiúsította 1903-ban az LKLSZD belépését azOSZDMP-be. — Az LKLSZD és az OSZDMP 1903-as egyesülési kísérletének kudarcáról lásd Máté István Az oroszországi szociáldemokrácia és a nemzeti kérdés (1893—1903). i. m. 62— 67. 48 Az önrendelkezési jog megváltoztatását már az EKB és a lengyel Főigazgatóság előzetes megállapodástervezete sem igényelte. — Csetvjortij (objegyinyityelnij) szjezd RSZDRP. Protokoli. i. m. 35—36. 49 Uo. 36. 50 Uo. 404. 7*
