Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
968 BERLÁSZ JENŐ bebizonyítsa. írásaiban eddig még komoly figyelmet nem szentelt a témának. Itt volt az ideje, hogy foglalkozzék vele. Elgondolta, mely munkákban hogyan fogja idevágó nézeteit kifejteni, illetve demonstrálni. Bizonyos jelek szerint már íráshoz is látott. Nagy gondot, problémát jelentett azonban számára, miként lesz lehetséges e tervezett történelmi munkák kinyomtatása, közzététele. Panegiriszeinek kiadásához, ha könnyű nem is volt, lehetett mecénást, vagy mecénásokat szerezni. De tudományos könyvek megjelentetéséhez ugyan kitől lehetett volna a szükséges költségeket megszerezni? Mikulich püspök utóda, Stjepan Selischevich (1694—1703) — mint általában az egyháznagyok — nem mutatott hajlandóságot efféle világi tárgyú munkák kinyomtatásának finanszírozására. Hasonlóképpen a kaptol, mint testület sem.8 3 1. Horvát—Szlavónországnak — fentebb már említettük — az ellenreformáció győzelme óta nem volt olyan nyomdája, amely tudományos vagy irodalmi művek kiadására vállalkozhatott volna. Az a kevés irodalmi jellegű munka, amelyet az elmúlt időkben horvátok írtak (így Juraj Rattkay, Ivan Zakmardy, Zrínyi Miklós és öccse Petar, vagy az utóbbinak felesége, Ana Katarina Frankopanska), egytől egyig külföldi nyomdákban (Bécsben, Velencében, Grazban és Laibachban) került ki sajtó alól.84 A 17. század második felében csupán egyetlen kísérlet történt jól felszerelt könyvnyomda létesítésére, mégpedig egy alapítványra támaszkodva, 1664-ben a zágrábi jezsuiták részéről. Ámde ez sem sikerült. Hogy e tipográfia mennyi ideig működött, mit termelt s miért szűnt meg, nem tudható.85 Ügy látszik, ez a restellni való s fölöttébb kellemetlen hiányosság juttatta Rittert arra az elhatározásra, hogy maga tegyen kísérletet Zágrábban egy nyomda felállítására. Még Mikulich püspök életében szerezhetett tudomást arról, hogy a jezsuiták által annak idején felállított és megszüntetett nyomda felszerelése évtizedek óta a püspöki palotában van elraktározva. Ritter valószínűleg szóba hozta tervét Mikulich előtt, s az hajlandó volt e célra az említett eszközöket rendelkezésére bocsátani, sőt felhatalmazhatta barátját, hogy a felszerelésben mutatkozó hiányokat Bécsben megvásárolja. Megállapítható, hogy Ritter 1694-ben csakugyan végzett ilyen vásárlásokat a császárvárosban.86 Még ez év őszén — nyilván Ritter folyamodására — történt, hogy a Varasdon ülésező sa bor foglalkozott a nyomdakérdéssel, és úgy határozott, hogy — amennyiben a püspök a volt jezsuita nyomda tulajdonjogát átruházza a rendekre—engedélyezi egy országos nyomda felállítását, s ennek vezetésével Rittert bízza meg. A püspök teljesítette a rendek kérelmét, s így 1695 elején adva volt a lehetőség a typographia regni üzembe állítására. A nyomda Gradecben nyert elhelyezést, abban a városrészben, ahol Ritter magának éppen ekkoriban egy házat vásárolt, amelyet — 83 Klaic, Ritter 91. str. 84 Uo. 94. str. 85 Uo. 94—95. str. 86 Uo. 95. str.
