Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
MAGYAR—HORVÁT VISZONY A 17—18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 969 Valvasor otthonára emlékezve — Museum Graecomontisnck nevezett el. Ugyanekkor meg is nősült, feleségül véve egy bárói család sarját, Katarina Vojnovichot.87 A nyomdában — amelynek fenntartására a rendek évi 200 magyar forintot szavaztak meg — Ritter főképpen saját latin nyelvű tudományos és költői műveit készült sajtó alá adni, de régi szándéka szerint kötelességének érezte azt is, hogy vulgáris nyelven közhasznú, közérdekű termékeket is előállítson: tankönyveket, imakönyveket, kalendáriumokat s esetleg szépirodalmi műveket is.88 Horvát nyelvű programja valóra váltásánál azonban három súlyos problémával kellett szembenéznie, azzal ti., hogy a tervbe vett kiadványok mely nyelvjárásban, mely alfabétum szerint, s milyen helyesírással készüljenek. Ami a nyelvjárásokat illeti, három között lehetett választani: a Zágráb, Varasd, Kőrös és Modrus megyék területén és vidékén használatos kajkavstina (kaj), a tengermelléken élő cakavstina (ca) és a bosnyákok, szerbek lakta területen beszélt stokovstina (sto) dialektus között. De nehézséget okozott az írás-olvasás dolga is, mivelhogy a kaj területén a latin ábécét (latinicat) használták, a sto vidékeken a cirill írást (cyrillicat), a tengerparton pedig, a papság körében még az ősi glagol (glagolica) ábécét. Végül, a helyesírás tekintetében az volt a kérdés, hogy az idáig érvényesülő magyar írásgyakorlat fenntartassék-e vagy sem.89 Az 1651-ben megjelent Petretich-féle kaj-horvát nyelvű Evangélium-fordítás ortográfiája — Pázmány Péter hatása alatt — elfogadta a magyar írásmódot, így а с hangjelölésére a cs kapcsolatot. Ritter elvben a sto nyelvjárásnak és egy, a magyartól független új, még ezután kidolgozandó mellékjeles „illír" helyesírási mód bevezetésének híve volt. A gyakorlatban persze éppen Szlavóniában ezt az álláspontot már, illetve még nem lehetett érvényre juttatni. Kénytelen volt a szlavón kaj dialektust, alfabétum gyanánt pedig a latinicat elfogadni. A glagolica haldoklása miatt már csak sajnálkoznia lehetett.90 2. Az üzembe helyezett állami nyomda működésének első esztendejében, 1695-ben, úgy látszik, könyvet nem nyomtatott ki. Az egyház iránti figyelemből, tervbe volt véve ugyan egy Calendarium ecclesiasticum, de ez — ismeretlen okból — nem jelent meg. A következő évben, 1696-ban Ritter saját készen levő művei közül szándékozott egyet-mást kinyomtatni. a) Ezek közül a mi szempontunkból érdekes s egyébként is igényes kiadvány egy valószínűleg többszáz lapra terjedő család- és helytörténeti munka lett volna De aris et focis Illyriorum címen. Ám a nagy előállítási költségre tekintettel, művét nem merte egyszeriben sajtó alá adni. Ajánlatosnak látszott a tervezett kiadványt előbb meghirdetni, tartalmáról tájékoztatót, ún. prodromusl közreadni. 87 Uo. 96. str. 88 Uo. 98—99. str. 89 Uo. 107. str. — Tarczay. A reformáció 9—10. 90 Uo. 107—108. str.
