Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
MAGYAR—HORVÁT VISZONY A 17—18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 965 „illír" népeknek egy impériumban való egyesítésére. Egyelőre azonban csak a Magyarországon elért sikereknek örvendhetett. Indíttatva érezte magát Buda visszafoglalása után egy közepes terjedelmű verses kötet megírására és közzétételére. Az ünnepi kiadvány Anagrammaton sive laurus auxiliatoribus Ungariae pars prima címen 1687-ben minden bizonnyal Bécsben került ki sajtó alól.73 Ebben a XII + 48 lapot számláló opusculumban 66 hosszabb-rövidebb verssel fejezte ki Magyarország háláját mindazoknak az uralkodóknak, hadvezéreknek és különböző rendű-rangú előkelőségeknek, akiknek — tudomása szerint — részük volt a fényes diadal kivívásában. Az első költemény Szűz Máriához, Magyarország patrónájához szólt; ezután az ország hajdani két nagy királya, Szent István és Szent László következett, majd sorban egymás után XI. Ince pápa, Leopold császár, Jan Sobieski lengyel király, a velencei dózse, a spanyol, francia, angol, svéd, dán és portugál király, Pjotr és Ivan orosz cárok, a német választófejedelmek, a Johannita lovagrend nagymestere, továbbá különböző trónörökösök, hercegek és őrgrófok, Apafi Mihály erdélyi fejedelem, több bíboros és püspök, közöttük természetesen Kollonich Leopold akkoriban már bíboros győri püspök, Savoyai Eugen herceg és még több kevéssé ismert princeps. Ezt az ünnepi kiadványt, amely úgy lehet, Eszterházy Pál nádornak vagy több magyar főméltóságnak költségén, esetleg megrendelésére készülhetett, minden bizonnyal megküldték azoknak az uralkodóknak és notabilitásoknak, akik szerepeltek benne és alighanem még sok más magas rangú személynek is szerte Európában. Ritter ezzel a kötetével legfelsőbb helyen nyilván nagy érdemet szerzett magának. Méltó jutalmat kellett ezért kapnia. Az alkalom erre csakhamar elérkezett. Mint ismeretes, 1687 októberében nyílt meg Pozsonyban az az országgyűlés, amelyen a magyar rendeknek az ország felszabadításáért le kellett róniuk hálájukat Leopold császár és családja, a Habsburgház iránt. Tudvalevőleg ekkor iktatták törvénybe a rendek a magyar trónnak az uralkodó fiági leszármazottaival való „örökös" betöltését, s törölték el az 1222. évi Aranybullában foglalt nemesi ellenállási jogot. Ugyanekkor ment végbe József trónörökösnek, Magyarország első örökös királyának megkoronázása. Régi szokás volt, hogy a koronázási aktust követően az új király kiváló érdemeket szerzett magyar és horvát nemeseket ún. aranysarkantyús vitézekké avatott. Nos, ezek közé a kiválasztottak közé tartozott most Pavao Ritter, Zengg város követe is. A költő-politikus ettől az időtől kezdve büszkén viselte az eques auratus (zlatni vitéz) címet.74 Közben tovább folyt a nagy török elleni hadjárat, amelynek során 1687/88-ban Horvát—Szlavónország másfél évszázad óta megszállás alatt volt jókora része (a 73 Klaic, Ritter 65—66. str. — Példányát az RMK-ban nem találtam. 74 Klaic. Ritter 69—70. str. 4*
