Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
966 BERLÁSZ JENŐ Dráva és Száva közének keleti fele, sőt a Száván tűi fekvő némely terület) is felszabadult. A harcokban horvát inszurgens csapatok is részt vettek.7 S A történtek hatása alatt Ritter újból indíttatva érezte magát, hogy ismét egy latin nyelvű anagrammás kötetben adjon kifejezést Magyarország hálájának Európa iránt az általa nyújtott támogatásért. Ez a kötet Anagrammaton sive laurus auxiliatoribus Ungariae liber secundus címen jelent meg 1689-ben, Bécsben.76 E VIII + 127 lapra terjedő negyedrétü könyvecskét Ritter Zágráb püspökének, Horvátország prímásának, Aleksandar Ignacije Mikulichnak ajánlotta. Programját és szerkezetét tekintve e kötet más jellegű volt, mint az első. Az anagrammák itt nem egyes uralkodókhoz és más magas rangú személyekhez vannak intézve, hanem egyes országokhoz, tartományokhoz, megyékhez, kerületekhez, autonóm városokhoz stb., mégpedig Európának egy-egy nagyobb földrajzi egységén belül. Ez utóbbi egységek sorban a következők: Germania, Italia cum parte Graeciae, Illyricum, Hispania, végül Sarmatia. E kereteken belül sorjában 82, 64, 87, 59, illetve 48 politikai-közigazgatási egység (ország stb.) szerepel, s külön-külön mindegyikhez egy-egy anagramma szól. Az egész fölsorolás fölöttébb figyelemre méltó, mert már fényt vet Ritter alakulóban levő történeti-politikai szemléletére, gondolkodására: a későbbi idők során egyre tágabb értelmezésű „illír" doktrínájára. Ez az első eset ti., amikor politikai értelemben Illyricum és Sarmatia fogalmával él. Meglepő, mit értett ezek alatt. Illyricum itt nem szűkebb történeti jelentésében, vagyis az Adriai-tenger mellékén létezett római provincia gyanánt van említve, hanem tágabb értelmében, annak idején az egész Balkán-félszigetre kiterjedő római praefecturakënt. Azaz nem csupán Horvátországot és Dalmáciát jelenti, hanem valamennyi délszláv országot. Sarmatia pedig a Kárpátoktól északra elterülő szláv államalakulatok összefoglaló neve. E szóhasználatban — miként az alábbiakban látni fogjuk — igen komoly, jelentős politikai értelem rejlett. Hogy e kötetét Ritter Mikulich püspöknek ajánlotta, arra bizonyára nem csupán a magas egyházi méltóság iránti tisztelet indította, hanem ennél jóval több: őszinte hála azokért a jótettekért, amelyekben a püspök őt részesítette: mecénása lett a literátornak. Úgy látszik, az Anagrammaton szóban forgó második könyve is az ő költségén készült. Ritter viszont a püspököt juttatta egy igen jelentős kulturális kincs birtokába: sikerült megszereznie a dioecesis számára a fentebb már említett, 1693-ban elhunyt krajnai tudós, Valvasor báró sokezer kötetnyi könyvtárát.77 A kilencvenes évek elején egyébként egy horvát világi notabilitás részéről is megtiszteltetés érte Rittert. Ugyanaz a Ricciardi gróf, akit a tengerparti végeken folytatott hősi harcaiért 1682-ben a Novus Scanderbeg című ódával ünnepelt meg, az most, 1691-ben mint Lika-Krbava címzetes zsupánja, megtette őt podzupannak. E 75 Uo. 78—79. str. 76 RMK II. k. 1947. sz. 77 Klaic, Ritter 81—82. str. Mikulich püspök (1650—1694) életrajzi adatait 1. Enc. Jug. 6. sv. 105. str. — Szent László király tiszteletére mondott ünnepi beszéde nyomtatásban is megjelent: RMK III. 2323. sz.
