Századok – 1986
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Mohácstól Buda visszavívásáig (Magyarország történeti útjának nemzetközi háttere) 917/V–VI
MOHÁCSTÓL BUDA VISSZAVÍVÁSÁIG 937 szerte, mint Zrínyi hadi tettei annak idején, 6 4 és végre elhatározásra késztette Lipót császárt. A francia háborúval szemben -— amire két hadsereg kellett volna: az egyik a Rajna mellé, a másik Itáliába — a török hadjárat folytatása mellett döntött, és 1684 januárjában kiáltványban adta tudtul, hogy feltett szándéka a török igától megszabadítani Magyarországot.6 5 A második tényezőt Lengyelország helyzetének változásában lelhetjük fel. Míg az 1660-as évek elején a Rzecz Pospolita — amely épphogy csak ocsúdni kezdett a „svéd vízözön" pusztításaiból — Oroszországgal került újabb fegyveres konfliktusba, a hatvanas évek közepén pedig a Lubomirszki-lázadás véres polgárháborúban osztotta meg erejét, addig az 1674-ben trónra lépett Szobieszki János uralma alatt — akit a török felett az előző évben aratott chocimi győzelem dicsősége övezett — még egyszer és szinte utoljára nemzetközi súlyú hatalomként léphetett fel. Szobieszki, akinek megválasztása eredetileg XIV. Lajos diplomáciájának sikere volt, a francia és a Habsburg-törekvések, Párizs és Bécs között lavírozva, végül az utóbbi mellett döntött: 1683 márciusában Lipót császárral kötött katonai szövetséget arra az esetre, ha a török Bécset vagy Krakkót fogná ostrom alá, és ,,mit Habsburgen gegen die Türken" fontos részt vállalt Bécs felmentésében és a párkányi nyílt csatában.66 De megváltozott időközben — s ez a harmadik tényező, amire utalnunk kell — a másik szövetséges, Velence helyzete is. 1663—1664-ben még folyt, sőt legvéresebb szakaszánál tartott a kandiai (krétai) háború, súlyosan kimerítve a városállam katonai és anyagi erejét.67 Az 1669. évi békekötés után viszont lassú, de kétségtelen gazdasági megélénkülés kezdődött Szent Márk városának kereskedelmében, luxusiparában, ami adójövedelmeinek növekedésére is kihatott, s lehetővé tette újbóli felkészülését a török elleni hadakozásra.68 Ezért jelenthette be Velence követe Lipót császárnak 1684 január végén: a köztársaságot kimerítette ugyan a negyedszázados háború, és megsínylette Kréta elvesztését, de kész újra harcba szállni a kereszténység felszabadításáért.6 9 64 Ruzsás L., A nyugati közvélemény és Magyarország harca a török ellen, Pécs, 1969; Köpeczi B, „Magyarország a kereszténység ellensége", Budapest, 1976. 65 Idézi/?. VárkonyiA. a Magyarország története III. kötetében, 1585.—A döntés 1683 november végén történt: Klopp, i. m. 371; Redlich, i. m. 337; vö. Hantsch, i. m. II, 36—48, 55. 66 J. Hamel de Breuil, Sobieski et sa politique de 1674 à 1683, Revue d'Histoire Diplomatique, 1893; O. F. de Batlaglia, Jan Sobieski König von Polen, Mit Habsburgen gegen die Türken2, Graz—Wien—Köln, 1982; vö. Köhler, i. m. 40 s köv.; Redlich, i. m. 309—313; Salamon, i. m. 395—399: — Az újabb lengyel történetírás viszont úgy ítéli meg, hogy Szobieszki Bécs fölmentésében és a török elleni hadmüveletekben vállalt szerepével csupán „Ausztria számára kaparta ki a tűzből a gesztenyét"; hiszen míg a törökkel való ellenségeskedés több százados korszaka 1699-ben lezárult Lengyelország számára, addig Ausztria egyike volt a Rzecz Pospolilát majdan felosztó hatalmaknak: History of Poland, i. m. 257, 275. 67 A kandiai háború súlyos gazdasági hatásáról szóló jelentést közli Sella, i. m. 98. a* Sella, i. m. 100. 69 Fraknói V., XI. Ince pápa és Magyarország fölszabadítása a török uralom alól, Budapest, 1886. 83.
